Svájci erődök


Mind a határvonal, mind a hadsereg állásban a közös jellemvonásvolt a nehéz kétszintes bunkerek

Mind a határvonal, mind a hadsereg állásban a közös jellemvonásvolt a nehéz kétszintes bunkerek. Ezeknek a bunkereknek az alsó szintjén a legénységi szállások a lőszerraktár és a gáztámadás elleni légszűrű berendezések helyezkedtek el. A felsző szinten a harcállások voltak géppuskáknak, és egy páncéltörő ágyúknak. A bunkerek falvastagsága 2,0 m körül volt, melyet kiegészített a bunkert kívülről befedő sziklaréteg is. Azonban ezek sem voltak egyen bunkerek.

A határvonal védelme géppuska bunkerek vonalából állt Bázeltől Schaffhausenig. A bunkerek egymást tudták tüzükkel támogatni, melyek 500-760 m távolságban épültek ki. A bunkerek közötti területen blokkházak is készültek, melyek azonban nem voltak elégségesek a védelemhez. A határvonal állásaihoz ezen kívül tartozott még számos akadály is. A határ menti hidakat előkészítették robbantásra, és akadályokkal eltorlaszolták, valamint végi szögesdrótakadály készült a Rajna partján.


A határvonal bunkerei és harckocsiakasztó állásai Konstanz körül

A határvonalban ezeken kívül első világháború erődök is megtalálhatóak voltak. Ezen erődök mindegyikéhez tartoztak géppuska bunkerek és általában 2 db tüzérségi bunker, valamint 1 db bunker 75 mm-es ágyú számára.

Pré-Giroud erődben (a francia határ mentén) ezen felül volt egy további 75 mm-es ágyú számára készült bunker is, ami a 2. világháború idején már egy 47 mm-es páncéltörő ágyút rejtett. Heldsberg erőd nagyobbra készült a többi erődhöz képest és itt 4 db 75 mm-es ágyú számára készült bunker volt. A Svájcban épült erdők lényegesen kisebbek voltak, mint a Maginot-vonalban lévő társaik és a föld alatti létesítményeik is csekélyebb méretűre készültek. Valószínűleg a nehéztüzérségnek is kevésbé álltak volna ellent a svájci erődök a francia társakhoz viszonyítva. A bejáratokat általában védte egy géppuskaállás. Amennyiben lehetséges volt, a bunkerek rendelkeztek vészkijárattal is.

Minden erőd egyedi volt és a bunkerek sem azonos módon épültek, ezért típusokat nem lehet típusokat mondani. Pré-Giroud erőd egy hegyoldalban épült, mely a vasúti alagutat Mont d’Or-nál és Joux-völgyet uralta Vallorbe közelében a francia határnál. A bunkerek egy részét sziklának álcázták így a 75 mm-es ágyúk bunkereit is, viszont nem épültek ki a közelharc elleni támadás elhárítására. A géppuskabunkereket faháznak álcázták. A főbb utakat drótakadályok és beton harckocsi gúlák zárták le. A bunker helyőrsége 100-150 fő között volt.

Az új építésű (két világháború közötti) svájci bunkereknek volt néhány közös jellemvonása, annak ellenére hogy mind egyedi volt: általában két szintes tüzérségi kazamatával készültek, a tüzérségi állások voltak a felső szinten és géppuskaállások az alsó szinten. Mindazonáltal nem voltak egységesített bunkerek és megoldások a svájciaknál. Például Pré-Giroudnál a kaszárnya, konyha és minden egyéb helység 30 m-re a bejárat alatt helyezkedett el. A kaszárnya ráadásul kétszintes volt, mely a bejárat mögött és alatt helyezkedett el. Egy ellenpélda Reuenthal erődje a Rajna partján, ahol kaszárnya helyett, kis szobák sorát alakították ki, mert a hegyoldalban lévő erődben nem volt könnyű nagy összefüggő helységeket kivájni a sziklafalból, egyszerűbb volt több kisebb szobát kialakítani. Egy másik példa, hogy Pré-Giroudban két lőszerraktár volt, addig Reuenthalban csak egy.

Az erődök berendezése ellentétben a alaprajzukkal viszonylag egységes volt: Dízel motorok, ventillátorok, fegyverek. Fertőtlenítő zuhanyt építettek a bejáratoknál (!). Föld alatti telefonvezetékek kötötték össze az erődöket. Fegyverzet tekintetében a régi típusú vízhűtéses géppuskáktól a legújabb tervezésű 75 mm-es ágyúkig sok mindent használtak. A gáztámadás ellen voltak speciális oxigéntartályok, valamint kézi működtetésű ventillátorok (légszűrők). Minden erőd 2 hónapra való élelmiszerkészlettel rendelkezett.

Készült egy darab egyedi gyalogsági erőd is a Flueholz erőd, Báden mellett. Hasonló volt a határvonal többi erődjéhez azzal a különbséggel, hogy nem rendelkezett tüzérségi bunkerral. Az erőd a Limat folyónál épült és a hadsereg állás részét képezte. Ebben a szektorban három tüzérségi bunkert terveztek építeni tornyokkal, de az Eben Emael elleni német támadás után ezeket elvetették.

Svájc nyelvi sokszínűsége nem tette egyszerűvé az erődökbe a helyőrség kijelölését. Ez úgy oldották meg, hogy a két francia határ menti résznél francia anyanyelvűeket állomásoztattak, míg a német határ mentén németül beszélőket, hogy a helyi lakossággal is meg tudják értetni magukat.

A nemzeti mentsvár igen változatos képet mutatott az alkalmazott erődítések tekintetében. A második világháború kitörésére elkészült 12 db új tüzérségi erőd (egy Tessinben, egy Grisonsban, négy Valaisban és Saragan erődökben), továbbá 19 db további tüzérségi erőd és kivájt tüzérségi állás régebbi 75 mm-es ágyúknak volt kiépítés alatt. Az új erődökbe 75, 105 és 150 mm-es ágyúkat építettek be. Néhány erődben megfigyelő kupolák is voltak.

A nemzeti mentsvárban speciális föld alatti helységeket is készítettek, melyekben kisebb lőszerraktárakat létesítetek, ahol páncéltörő ágyúkat, géppuskákat tároltak.

A szorosoknál a hidakhoz hasonlóan vájatokat készítetek harckocsi akasztó síneknek. A szűk szorosokban kis helységeket vágtak ki, melyeket ajtóval zártak el, melyekben robbanóanyagot halmoztak fel, amit a helyi milícia bármikor fel tudta robbantani. Így a nemzeti mentsvárba vezető utak viszonylag könnyen lezárhatóak voltak bármely támadó erő elől.