Vallo Alpino a világháborúban 1939-1945


A franciaországi hadjárat idején a Maginot-vonal erődjei és a Vallo Alpino erődjei kölcsönösen lőtték egymást különösebb eredm

A franciaországi hadjárat idején a Maginot-vonal erődjei és a Vallo Alpino erődjei kölcsönösen lőtték egymást különösebb eredmény nélkül. Jelentősebb cselekményekre csak Fort Chambertonnál került sor és a Maginot-vonal előretolt állásainál. 1939 elején ugyanis Briançon polgárai féltek attól, hogy Chamberton ágyúi veszélyezteti őket. Mikor a háború kitört a franciák nem voltak képesek, hogy válaszoljanak Chamberton tüzére, mert a Maginot-vonal erődjei nem voltak közvetlen tüzelésre tervezve. A franciák ekkor a köd leple alatt 280 mm-es aknavetők mozgattak tüzelőállásba. A köd felszállása után pedig tüzet nyitottak és Chamberton egyik kupoláját a másik után semmisítették meg míg a végül már csak egy romhalmaz maradt az erődből. Ezt leszámítva viszont nem került sor komolyabb támadásra az olasz erődök ellen.

A háború során az olaszok azonban folytatták a Vallo Aplino építését különösen a korábbi osztrák határ mentén. 1942 augusztusában Vittorio Ambrosio tábornok vezérkari főnök jelezte, hogy bár a német határ mentén a védelmi munkálatok folynak, a nyersanyaghiány viszont jelentősen lassítja a munkákat. Továbbá rámutatott, hogy bár a svájci határ mentén is terveztek állásokat az utak lezárása, de csak egy helyen indult meg az építés. Ezeken felül a teljes erődvonalban hiányzott a páncélosok elleni védelem és a közel védelem sem volt megfelelő.


Olasz harckocsi akasztó és erődök

Olaszország hadba lépése után egy francia tengeri raj hajózott a liguriai partok közelébe és bombázták Savonát, az olaszok pedig nem tudták megakadályozni ezt még az egyik páncélozott vonat bevetésével sem. Egy másik francia támadás során Genova volt a célpont, ekkor a franciák szintén egy páncélozott vonattal és a Genovánál épült két ütegállással és két monitorral találták szemben magukat. A tűzpárbajban egyik oldal sem szenvedett súlyos veszteséget, noha a Mameli üteg elért egy találatot az egyik rombolón.

1941 februárjában aztán a brit flotta két csatahajója lőtte Genovát. Az előbb felsorolt erőkkel találták ismét szemben magukat a britek is, de ez alkalommal nem tudtak egyetlen találatot sem elérni a brit hajókon az olaszok. Az eredmény az volt hogy további két üteg építését rendelték el a 250. és 251. ütegeket a Monte Moro-n. 1942-re fejezték be mindkettő, és 381 mm-es ágyúkkal szerelték fel őket.

1943 júniusában a szövetségesek bombázásban Pantellerirán a 16 db üteg többsége találatot kapott az egyheti intenzív bombázás után és 53 db a 80 ágyúból meg is sérült. A 11.000 fős helyőrség még a partra szállás előtt megadta magát.

Olaszország kiugrása után azonban a helyiek kifosztották az erődöket és elvittek minden mozdíthatót a lőszer és a fegyverek kivételével. Olaszország kilépése után a parti állásokat a Mussolinihez hű csapatok, német legénységgel keverve vették át. Továbbá a liguriai partoknál a Todt Szervezet új állásokat is épített. 1944-ben aztán mikor Dél-Franciaország elesett a szövetségesek nem próbálták meg megtámadni a Vallo Aplino nyugati részét. Német és olasz egységek viszont megszállták az erődök egy részét. (A jugoszláv határnál épült erődöket a németek a partizánok feltartóztatására használták fel.)

 



A cikket eddig counters látogató tekintette meg.