Olaszország partvédelmi létesítményei


Olaszország azonban rendívül nyitott ország több ezer kilométeres partszakasszal

Olaszország azonban rendívül nyitott ország több ezer kilométeres partszakasszal. Szükséges volt a partok és a szigetek védelme is. 1920-as években tucatnyi kulcsterület került meghatározásra. 1924-ben a hadsereg elhatározta, hogy az összes jelentős kikötőt, és gazdasági központot Geovától Riveriáig, Maddalena-t Szardínián, Nápolyt és Palermót délen megvédi. (Ezek a kikötők 203 és 381 mm-es ágyúkat mellett, légvédelmi ágyúkat és egyéb kisebb űrméretű fegyvereket kaptak.) Ugyanakkor számos első világháborús parti állás is szolgálatban maradt egészen 1943-ig.

1931-ben új terveket is gyártottak, hogy a stratégiai szigeteket is megvédjék, többek között Lerost. Az első új üteget, azonban mely az első világháború után készült el Olaszországban 1934-ben adták át Maddalenában. Ez két páncéltoronyból állt, melyben összesen 4 db 203 mm-es ágyúnak adott otthont. A másik típusú új ütegnél minden létesítmény (szállások, lőszerraktár) a létesítményen belül helyezkedett el a föld alatt és 381 mm-es ágyúkkal volt felszerelve. Az első ilyen 1939-ben készült el Augustaban Szicílián.

A nyersanyaghiány azonban nem tette lehetővé Olaszország számára, hogy a tervezett mértékű védelmi létesítmények kiépüljenek a partoknál így a Pantellerira szigetre tervezett 320 és 203 mm-es ütegállások is csak tervek maradtak.

Az első világháború alatt öt parti tüzér ezred védte a tengerpartot. A 20-as években ezek számát háromra csökkentették, majd 1935-ben az egyik ezredet felcserélték a Parti Milíciával. 1938-ban ez a milícia Tengerészeti Tüzér Milíciára lett átkeresztelve és az összes kikötő, és Pantelleria sziget védelmét megkapták feladatul. 1941 és 1943 között a hadsereg parti dandárokat szervezett, melyek 25 parti hadosztályt alkottak.

1939 és 1943 között az olasz parti védelem számos ütegállásból és néhány erősen megerődített kikötőből ált. A Velencéhez hasonló kikötők azonban továbbra is megerődítettek maradtak még akkor is mikor a hangsúly már a nyugati és déli partok védelmén volt 1915 után. A fegyverzet tekintetében az egyszerű nyílt ütegállásban lévő ütegektől a nagy fedett ütegekig minden megtalálható volt ezeknél a kikötőknél. (Pl. Monte Moro-nál Genova mellett egy 381 mm-es ágyúk számára alkalmas ütegállás épült páncél kupolával. Az ütegállás legénységének szállásai a föld alatt épültek ki a hegyben.)

A második világháborúra Velence, Brin, Brindisi, Augusta, Genova és Arenzanonál épültek ki ilyen 381mm-es ütegállások páncéltoronyban két ágyú egy toronyban. Minden más ütegállásban nem volt torony és 203 mm-től 305 mm-ig terjedtek az ágyúk űrmérete. Ezek a következő helyeken készültek el: Geonva, La Speiza, Nápoly, Messinai-szoros, Augusta, Siracua, Palermo, Trapani, Taranto, Brindisi, Velence, Pola.

A kikötők védelmét mindenütt kiegészített légvédelmi ütegek melyeket álcáztak. Páncélozott vonatok mozgó tüzérségként kerültek alkalmazásra. A liguriai partoknál a hadsereg négy páncélozott vonatot alkalmazott mindegyiken négy db 120 mm-es ágyúval és az egyiken 4 db 152 mm ágyúk volt. Dél-Olaszország és Szicília partjait további négy páncélvonat védte 152 mm-es ágyúkkal a partokat.

A szigetek esetében a magas építési költségek (szállítás) miatt csak a legfontosabb szigetek kerültek megerődítésre: Szardínia, Elba, Rodosz és Leros és Pantelleira. A szigeten épült védelem hasonló volt a szárazföldi határ mentiekhez, méretükben változatosak voltak a kis tüzelőállásoktól  egészen a nagy bunkerekig.

Leros szigetnél terveztek egy Opere Z építését (254 és 203 mm-es ágyúknak ütegállás), de végül nem valósult meg a terv. Pantelleira esetében pedig szintén egy nehéz ütegállást vették tervbe, de ez sem épült meg. A megépült ütegállások viszont földalatti létesítményekkel is rendelkeztek, melyeket a sziklába vájtak. A megfigyelőtornyokat betonból készítették viszont.

 



A cikket eddig Free Counters látogató tekintette meg.