A Nyugati falról


1919 után Németország gazdaságilag romokban hevert

1919 után Németország gazdaságilag romokban hevert. A győztes entente hatalmak lefegyverezték a német hadsereget. A német gyarmatokat szétosztották, a hadsereg létszámát korlátozták, légierőt betiltották csak úgy mind a Rajna partjától 50 km-es távolságban nyugatra bármilyen erődítés építését is.  Ezt a területet demilitarizált zónának hívták és a francia hadsereg megszállás alatt volt.

Németország stagnálása azonban nem tartott hosszú ideig, a 30-as évekre a szélsőséges politikai irányok megerősödtek és az ország is egyre erősebbé vált gazdaságilag Európában. Válaszul a németek megerősödésére a szomszédos országok ismét kölcsönös védelmi szövetségeket kötöttek és védelmi vonalakt kezdtek építeni a német határ mentén. (pl. Belgium, Hollandia, Franciaország, Csehszlovákia és Lengyelország is) Ezek közül az egyik első és a legnagyobb erődvonal a francia-német határon épített Maginot-vonal volt, melynek elvileg minden nemű támadást meg kellett tudnia állítani.

1933-ban Hitler hatalomra kerülése nem csak fokozta a szomszédos országok aggodalmát. 1935-ben Hitler bejelentette a sorozás ismételt bevezetését és a légierő felállítását (mely már nyílt megszegése volt a Versaillesi békének). Ezzel párhuzamosan elindul az ország nyugati határvédelmének kiépítése is. A francia kézen lévő demilitarizált zónában nem építhettek, ezért a Neckar-Ettau és a Wetterau-Main-Tauber erődvonalakat kezdték el kiépíteni, mert ezek a Rajnától 50 km-nél távolabb feküdtek, így ezekre nem vonatkozott semmilyen korlátozás. A két erődvonalat 1935. március 1.-én kezdték el építeni, de 1936-ban a németek már bevonulnak a demilitarizált zónába, megszállva azt. Ezután le is állítják a két említett védelmi vonal építését.


Amerikai egylogság a Nyugati fal egyik elhagyott bunkernélnél

Németország már ismét a kétfrontos háború lehetőségével számolhatott Franciaország, Lengyelország és Csehszlovákia szövetsége miatt. Hitler ezért szükségesnek látott egy védelmi vonalat nyugaton, mely felfogja és lassítja a franciák támadását, miközben keleten győzelemre tudnak jutni a csapatai. A nyugati védelmi vonalat a csekélyebb erőkkel kellett volna csak megszállni és így is ellen kellett volna állnia a franciák támadásának.

A nyugati erődvonal (Nyugati fal) építése a hadsereg feladata volt. Ennek során felhasználták a regelbau-kat (ezek standardizált bunkerek voltak), mely előre elkészített tervek alapján lehetett megépíteni. Ezekből a bunkerekből különböző típusok léteztek. Ezeket a regelbau-kat először keleten építették fel. A versaillesi béke ugyanis nem szabályozta olyan szigorúan a keleti területeken a bunkerek építését, mint nyugaton a Rajna mentén. A demilitarizált zónába való bevonulással azonban, elhárult az akadály nyugaton is. A továbbiak során már lehetett tetszőleges méretű bunkereket építeni.

A Nyugati fal építése a következő fázisokra osztható fel:


ˇ        Pionerprogramm 1937. január – 1938. május

ˇ        Limesprogramm 1938. május – 1938. december

ˇ        Aachen-Saar programm 1939. január – 1939. október

ˇ        Geldernstellung (Kiregregelbauprogramm) 1939. szeptember – 1940. június

ˇ        Luftverteidigungszone West 1939. január – 1940. május

ˇ        Tábori erődítések és tobrukok Erft, Rur, Reichswald térségében 1944 – 1945

 

A hadsereg számos szerződést kötött építési cégekkel a bunkerek és az erődvonal megépítésére. Az építéseket a hadsereg mérnökei felügyelték. Azonban annak ellenére, hogy a standard bunkereket szándékoztak építeni (melyekhez előre lehetett készíteni az építési elemeket és a szükséges nyersanyagok tervezését is egyszerűsíti), mégis a Pionerporgram, ahogy az első építési szakaszt nevezték lassan haladt.

Először ugyanis az infrastruktúrát kellett kiépíteni az építési területen, hogy a szükséges anyagokat oda lehessen szállítani és nem utolsó sorban az építő munkásoknak ezreinek megfelelő szállás is biztosítani kellett. 1937-ben indult az építési program, de 1938 tavaszára csak 640 db bunker készült el. Ráadásul a számítások szerint az építési programot csak 1948-ra lehetett volna befejezni, ha ezzel az ütemmel haladnak tovább. Annak ellenére, hogy a munkák lassan haladtak.

Hitler 1938 májusában kiterjesztette az építési programot és további 1800 géppuskaállás és 10000 bunker építését rendelte el 1938. október 1-ig, mikor is Csehszlovákia megszállását tervezte.

Az új kibővült építési program neve ezután Limesprogramm lett. Ez a kibővített építési célokon kívül a Luftverteidigungszone (Nyugat) építését is magában foglalta. Ez a nyugati légvédelmi zónát jelentette. Ez a zóna a nyugati határ erődítéseitől keletre helyezkedett el és légvédelmi ágyúkkal volt a zóna felfegyverezte. A zóna célja az volt, hogy az ellenséges gépek ne tudjanak áthaladni a zóna felett és veszélyeztetni az ország belső területeit. (A légitámadástól minden országban tartottak a két világháború között, különösen a spanyol polgárháború után, mikor a német gépek lebombázták Guernica városát 1937 áprilisába, előfutáraként a későbbi szőnyegbombázásoknak melyek majd a világborúban elkövetkeznek). Göring erősen támogatta a légvédelmi zóna építését, hogy ezzel meg tudja akadályozni a német területek esetleges hasonló pusztulását egy esetleges háborúban.

1938 szeptemberére a Müncheni krízis idejére a nyugati határ erődítéseinek döntő része elkészült. Az elkészült védelmi vonal jelentős tárgyalási súlyt adott Hitlernek Münchenben, a nyugati hatalmak politikusait elrettentette egy háború esetén a várható veszteségek mérték egy ilyen erődvonal ellen (nem felejtve még az első világháborút, mikor csak lövészárkokat és nem betonozott állásokat kellett megtámadni).

1939 októberében Hitler további erődítések építését rendelte el, kihasználva hogy a nyugati hatalmak mindenáron a békét akarják megőrizni. Hitler Aachen és a Saar-vidék további megerődítését rendelte el ebben a szakaszban. Ez építési programot ekkor Aachen-Saar-programm névre keresztelték át.

Az erődítések utolsó építési fázisa 1939 végén kezdődött el és a következő év nyaráig tartott. Ennek során az erődvonalat kiterjesztették északon addig a pontig, ahol a Rajna átszeli a holland határt. Franciaország és a Benelux államok veresége 1940-ben azonban véget vetett az építési programnak. Az erődök elvesztették szerepüket, egészen 1944-ig.

 



A cikket eddig site counters látogató tekintette meg.