Jugoszláv parti erődítések


A partvédelem a 6

A partvédelem a 6. hadsereg és a haditengerészet feladata volt. A 6. hadsereg egy gépesített dandárból, egy önálló ezredből (mely mozgósítás esetén egy hadosztályra és egy dandárra került volna felbővítésre) állt. A hadosztály parancsoksága Splitben volt. Ezen kívül Kotor és Sibenik kikötők rendelkezett saját partvédelmi parancsnoksággal is. 1940. áprilisban csak Kotor és Sibenik rendelkezett állandó erődítésekkel a többi kikötőben hiányzottak a parti ütegek és a légvédelem. Split kikötője lett volna a következő, melyet kiépítenek védelemre. A kikötők többségében azonban csak gyenge védelmi létesítmények készültek a német támadásig.

            Sibenik volt a legjobban megerődített kikötő, ugyanakkor hiányoztak a szárazföldi erődök, hogy meg tudjanak akadályozni egy esetleges támadást az olasz kézen lévő Zára felől. 14 db parti üteg készült el köztük 1 db 280 mm-es tarackoknak a régi erőd közelében, 3 db üteg 47 mm-es tengerészeti ágyúk (4 ágyú ütegenként), melyek az öböl bejáratát védték. Két üteg 150 mm-es tengerészei ágyúk a Prvic-szigeten épült, ami a parancsnoki központja is volt egyben a kikötőnek. Egy üteg 47 mm-es tengerészei ágyúk a Zlarin-sziget északnyugati végén épült. Egy üteg 150 mm-es tengerészei ágyúk védte a zecevoi partokat. Zirije-szieten készült egy üteg 150 mm-es tengerészei ágyúk. Kakan-szigeten készült két üteg 190 mm-es tengerészei ágyúk és egy üteg 100 mm-es táború ágyúk. Végül négy üteg 47 mm-es tengerészei ágyúk és fényszórók települtek a Zlarin-szigeten. Föld alatti raktárak készültek a lőszerek és az aknák számára. A kommunikációra azonban a szigetek és a part között nem épültek ki vezetékek, hanem vizuális jelzéseket használtak.

Kotor a tengerészet bázisa volt, mely szintén erősen védelemmel rendelkezett, de a fegyverzet jelentős része régi és elavult volt. 18 db parti és légvédelmi üteg védte a kikötőt. Ezek közül 2 db 300 mm-es mobil tarack üteg is volt, melyek előre elkészített állásokba tudtak mozogni. (Ezek még a monarchia idejéből maradt régi üregek voltak.) 4 üteg 120 mm-es tengerészei ágyúk az öböl nyugati oldalán helyezkedett el. Más ütegekben 210, 150 mm-es tengerészei ágyúk és 70 és 45 mm ágyúk voltak besorolva. (A 70 mm-es ágyúk még a monarchia korabeli torpedónaszádokról szerelték le.) Két üteget 90 mm-es tengerészeti ágyút légvédelmi ütegekké alakítottak a jugoszlávok. A Molunat félszigeten készült 2 db új 150 mm-es tengerészei ágyú számára egy betonozott ütegállás. A lőszerraktár és a legénységnek a helységek a hegyben épültek ki. A beton tüzelőállások 25-50 m szélesek voltak. Ezek alatt helyezkedtek el a készenléti helységek, ahol a legénység tartózkodott ez alatt, pedig a lőszerraktár ahonnét lift szállította a lőszert A lőszeraknát beton tető védte a felszínen. A harmadik szint a parancsnoki állás helyezkedett el. A félszigettel szemben a Komac üteg épült ki 2 db 240 mm-es ágyú számára 500 m-es magasságban. A bejárat ehhez a tüzelőálláshoz 90 m magasan volt, ahonnét a folyósok több száz métert futottak az állásig. Készült még három üteg torpedóvetőknek is.

A két megerődített kikötőn kívül a jugoszlávok készítettek figyelő és jelzőállásokat a partok mentén. Ezeket kis szakasz erejű helyőrségek védtek néha egy 37 mm-es ágyúval felszerelve. Ilyen posztok épültek Susaknál a következő szigeteken: Krk, Rab, Silba, Mulat, Dugi Otok, Murter, Zirije, Hvar, Vis, Korcula, valamint Sibenik, Movar, Split, Dubrovnik, Veti-Ilya, Oboswik és Budva kikötőknél.

 



A cikket eddig web counter látogató tekintette meg.