A Metaxas-vonal erődjei


A Metaxas-vonal egyik fő hátránya az volt, hogy nem épült ki mélységében, amint azt E. Villaret amerikai katonai attasé is megjegyezte még 1938-ban. A Metaxas-vonalban kiépült ütegállások, géppuskafészkek, földalatti óvóhelyek a Maginot-vonal mintájára készültek. A kiépült bunkerek a terep stratégia pontjain helyezkedtek el. Ezeknek a harckocsik elleni védelmi rendszere erősen hasonló volt a franciák alpesi védelméhez. A kis méretű bunkerek és harci blokkok föld alatti járatokon keresztül voltak összekötve, ebben is hasonlítva a Maginot-vonalhoz.

Az erődvonal 350 km hosszúságban készül el, ebben körülbelül 1200 bunker készül (ütegek, géppuskák számára), ebből 700 db az erődökhöz tartozott. Ezeknek a bunkereknek a nagyobbik része támpont vagy erőd volt, hasonlóan a Maginot-vonal ouvrages-hez.

Az erődök a Metaxas-vonal kulcspontjai voltak, melyek a terep nehezen megközelíthető részein feküdtek. Számos erőd közös parancsnokság alatt voltak egyesítve, szintén hasonlóan a Maginot-vonal megerődített szektoraihoz. Az egyes szektorokban különböző típusú erődítések készültek, volt olyan ahol csak könnyű állások készültek és volt olyan is, ahol vegyesen nehéz és könnyű állások egyaránt épültek. Egy erődcsoport általában három erődből (ez lehetett maximum 5-8 db is) állt. Az erődcsoport erődjei a csoport nevét kapták közös azonosítóként. Összesen nyolc csoport készült, melyeket 29 db erőd alkotott. Az egész Metaxas-vonalban összesen 41 db erőd készült. A maradék 12 db erőd, köztük a Nimfea erőd, mely a Mazaka-szorost védte, önálló erődök voltak. Ezek nem voltak erődcsoportokba szervezve.

A következő fontos erődök voltak (nyugatról kelet felé):

Ezeken kívül volt egy Beles nevű erőd is a Kerentis-tótól északra, de ez már kívül esett a többi erőd támogatásán s Sztruma szektorban.

Az erődök közül a legnagyobb a Rupel (Usita) volt, ahol a helyőrség 1200 főt tett ki, a Kelkagia 600, a Malianga 500 fős helyőrséggel rendelkezett. A Paliouriotes és a Pisse erődök szintén 500-500 fősek voltak, a többi erőd kisebb volt, például a Perithori és Poptlevitsa erődök már csak 200 fős, a Partalouska 125 a Dasvali pedig csak 80 fős helyőrséggel rendelkeztek.

A Nevrokopion szektor körbe volt véve erődökkel, akárcsak Pisse, ami egy elszigetelt csúcson feküdt. A Pisse erőd és három másik még a szektorban széles harckocsi árokkal is körül volt véve. Az erődök többsége mesterien volt álcázva és nehéz volt észrevenni őket Bulgária felől.

Az erődök 12 és 20 db közötti bunkerből álltak, ezek között voltak gyalogsági kazamaták különböző funkciókkal, páncélkupolák, továbbá aknavető, géppuska és fényszóró bunkerek is. Páncéltörő ágyúknak a jól megközelíthető utak mentén készültek bunkerek. A legtöbb állás egyben megfigyelőállás is volt, dacára annak, hogy voltak külön csak megfigyelő állások is. Néhány erődben volt howitzer és légelhárító ágyúnak számára is állások (75 és 77 mm lövegeknek).

Az Istebei erőd (400 fős) egyike a legnagyobb erődöknek és egyben tipikus példája a Metaxas-vonal erődjeinek. Az egész erőd szögesdróttal volt körülkerítve. Több bejárat volt az erődbe. A föld alatti járatrendszer körülbelül 250x300 méteres területen helyezkedik el. A kibetonozott föld alatti folyosók, melyek az egyes bunkereket kötötték össze 1-1,4 m széles és 2,4 m magasak voltak átlagosan és 15 m futottak a felszín alatt. Az erődök általában nem voltak nagy méretűen, ezért a föld alatti folyósok csak néhány száz méter hosszúak voltak, Istebei esetében azonban ez 4 km volt. A folyosók egyenesek voltak a rövid távolságok miatt, de rendelkeztek belső védelmi pontokkal (köztük gáztámadás elleni zárral, géppuskaállással és aknazárral is). Az alagutak végén lévő bunkerek közül számos szolgált egyben kitörési pontként is, részben ellentámadáshoz az ellenség ellen, részben az erősítésnek érkező csapatoknak bejáratként. A föld alatti helységek az Istebei erődben a bejárat közelében helyezkednek el: kaszárnyák, parancsnokság, konyha, szellőztető berendezések, élelmiszerraktárak stb. A lőszerraktárak a bunkerek közelében voltak kialakítva, továbbá a folyosókon keskeny nyomtávú vasút is kialakításra került, melyben a vagonokat kézi erővel lehetett mozgatni. A vagonokon az ágyuk lőszerét lehetett szállítani. Istebei esetében nem készül harckocsi árok, lévén, hogy a hegy tetején épült, de néhány erődnél így Ruplenél készült ilyen is.

1. vázlat (Istebei erődje)

Az Istebei erőd 28 db bunkerből áll, ezek többsége géppuskaállás, néhány könnyű aknavető állás géppuskával és 2 db 81 mm aknavető állás volt. Az aknavető állások nyitott tüzelőállással rendelkeztek, hasonlóan a németek Tobrukjaihoz, annyi különbséggel, hogy ezek rendelkeztek egy páncélos fedéllel, ami lezárta az állást mikor azt nem használták. A bejárat környékén létesült egy howitzer állás és egy légelhárító állás is. A légelhárító állás egy könnyű forgó kupolából állt (20 mm gépágyúval). Továbbá készült három megfigyelő állás és egy géppuskaállás fényszóróval. Létesült egy különálló föld alatti összeköttetéssel nem rendelkező megfigyelő állás is géppuskával és páncéltörő ágyúval.

Az erődcsoportok a fentiekhez hasonló erődökből álltak. Általában három, de maximum 5-8 db erőd alkotott egy ilyen csoportot. A Sztruma-völgyben lévő erődcsoport tipikusnak tekinthető. Ez három erődből állt: A, B és C erődök. Az A erőd 12 db géppuskaállásból 2 db megfigyelő állásból és 1 db páncélelhárító bunkerből állt. A C erőd helyezkedett el leghátul, ez 12 db géppuskaállásból, 1 db aknavető bunkerből és 2 db megfigyelő állásból állt. A B erőd az A és C erődök között helyezkedett el, mely 25 db géppuskaállásból, 4 db tüzérségi bunkerből, 4 db aknavető állásból, 11 db megfigyelő állásból, valamint 1 db páncélelhárító bunkerből állt. Az erődök közötti területen (kb. 500 m) kisebb blokkházak készültek (francia mintára), melyeken géppuska és tüzérségi állások létesültek. Ezeknek az állásoknak egy része kőből készült.

Három fajta betonvastagsággal készültek a görög bunkerek, melyek képesek voltak ellenállni a 105, a 155 és a 220 mm-es lövedékeknek. A legerősebb kategóriájú falat elsősorban a géppuskaállásoknál és a páncélelhárító bunkereknél alkalmazták. Ezek egy 300 kg-os bombának is ellenálltak. A bunkereknél a típustól függően a tető vastagsága 0,6-2,0 m között változott. A falak vastagsága 1,0-1,5 m között volt.

Az akadályoknál a szögesdrót és a harckocsi árok mellett, harckocsi akasztó vasúti síneket és a német sárkányfogakhoz hasonló harckocsi akasztó gúlákat is használtak elsősorban a támpontok megközelítési útjainál. Néhány helyen több sorban építették ki a harckocsi akasztó gúlákat síntorlaszokkal egyetemben. A harckocsi árok sok helyen vízzel volt feltöltve.



A cikket eddig blogger counters látogató tekintette meg.