Metaxas-vonal


Görögország szárazföldi határai földrajzi értelemben viszonylag védettek. Albániától Törökországig hegyvidékek alkotják a határzónát, amelyen csak néhány út vezet keresztül. A 490 km hosszúságú bolgár-görög határon mindössze öt út vezetett át, azonban a tengerpart sehol sem helyezkedett el 75 km messzebb a határtól. Görögország és Bulgária az első világháború egymás ellen harcoltak és a háború után Görögország jelentős területeket szerzett meg Bulgáriától, ami meghatározta a két ország viszonyát a két háború között.

1936-ig a görög vezérkar viszonylag kevés figyelme fordított a parti és szárazföldi erődítések fejlesztésére. A politikai ellentétek Bulgáriával azonban arra késztették a görög vezérkart, hogy elkezdjen a határ megerődítésével foglalkozni. Hazipides tábornok (a görög vezérkari főnök) készítette az első tervet a határ megerődítésére még 1936-ban. Az általa tervezett erődöknek azt a szerepet szánta, hogy lassítsák le az ellenséges támadást addig, amíg a hadsereg mobilizációja megtörténik az ország belsejében. Az erődök építését 1936-ben elrendelte.

Hazipidest, Alexandros Papagos tábornok váltotta fel 1937-ben, aki elődje koncepcióját elvetette és a francia mintát követve, olyan erődvonal megalkotását javasolta, ami elrettenti a bolgárokat és egyben megakaszt bármilyen szárazföldi támadást. Azaz az erődvonalnak kell minden támadást elhárítani.

Papagos elrendelte erősebb erődítések építését, mely tervei szerint az elrettentés mellett egy Bulgária felé való offenzívához is bázis szolgálhatott volna. Az 1938-as tervek alapján a görög hadsereg Alexandropolis térségében az ország keleti részén védelemben marad és ott lassítja a bolgár támadást, közben a Nésztosz folyónál a görög hadsereg támadást indítana Bulgária felé, abban a reményben, hogy ehhez Törökország is csatlakozik a szorosok térségében.

 Ioannis Metaxas tábornok, Görögország diktátora biztosította a hadsereget, hogy megkapják a szükséges erőforrásokat a munkálatokhoz. A kiépítendő erődvonalat „Ochiromeni Topthesia”, Nestor-vonal, vagy Erődvonal néven emlegették, de általában Metaxas-vonal néven vonul be a köztudatba a diktátor után.

Az erődvonalat szektorokra osztották fel. Alapvetően a Bulgáriával szomszédos határ megerődítése volt a cél a többi határszakaszt csak gyengén tervezték védeni (a korábbi szövetégi szerződések miatt Jugoszlávia és Törökország baráti országnak számított). A legkeletibb szektor a Kurisa szektor volt, mely az albán és részben a jugoszláv határ mentén húzódott, biztosítva a Vardar völgyét. A következő szektor a Sztruma szektor volt, ami alapvetően a Sztruma völgyét biztosította. A következő a Neverokopion szektor volt, mely Achladochorion és a Nésztosz folyó között húzódott. A Nésztosz szektor – a következő kelet felé –a Nésztosz folyótól az Égei-tengerig húzódott Echinos várossal középen. Az utolsó szektor, ami önálló volt és nem kapcsolódott a többihez az Alexandropolis szektor volt, mely Komotionenál keződött és Alexandropolisig tartott, mely várost védte elsősorban. A Nésztosz és az Alexandropolis szektorok között önálló erődök készültek a Mazaka-szoros védelmére a Rodope-hegységben.

1936-ben elkezdődtek az építési munkák, a politikai események azonban módosították a kezdeti terveket. Az 1934-ben kötött Balkáni szövetséget Törökország, Jugoszlávia, Románia és Görögország figyelembe vették a Metaxasz-vonal tervezésénél és a Török és Jugoszláv határokat nem erődítették meg, bízva a szövetségben. A vonal Bulgária ellen készül, illetve Albániánál tábori erődítések készültek Goritza körzetében. 1939-ben azonban Olaszország megszállta Albániát. Ennek következtében felülvizsgálta az erődítési terveket a görög vezérkar és elhatározták, hogy a Metaxas-vonal befejezése után a meglévő erődítések mellett továbbiak építése szükséges az Albán határon, egy olasz támadás ellen, viszont 1941-ig sem sikerült a Metaxas-vonalat befejezni.

Az erődök építésért a hadügyminisztérium volt a felelős, ahol egy Erődítési Bizottságot hoztak létre, melynek célja útmutatás, irányelvek és segítség nyújtása volt az építéseknél és a tervezés során. A bizottság számos beosztott tanácsból állt, melyben különböző haderőnembeli tisztek vettek részt. Ezek a tanácsok részt vettek a területek felmérésben és az építési terültek kiválasztásában és a tervek készítésében is.

Az erődök építésében magáncégeket bíztak meg. A beton a helyi tengerparton lévő mészkő és kavicsbányákból anyagából készültek. Továbbá Thera szigetéről vulkanikus anyagokat szállítottak még, ami 30 %-kal növelte a beton ellenálló képességét. Az erődvonal kiépítése 100.400.000 drachmába került 1941-ig.



A cikket eddig Free Counters látogató tekintette meg.