Kis-Maginot-vonal


Kis-Maginot-vonal

A terep miatt az Alpokban, csak a hágók védelmére készültek erődök. Itt kölcsönösen támogatni képes ouvragesek épültek. Csupán Tengeri-Alapokban, ahol kevésbé volt magas és szabdalt a terep épült ki folyamatos a védővonal Meton parti városától 55 km hosszan az olasz határ mentén.

Három SF épült ki a svájci határ mentén a Földközi-tengerig, ahol a hegyes terület szinte átjárhatatlan akadályt emelt az erődök közé. A savojai SF az Arc völgyét zárta el és Modane megközelítési útját. Más erődök az Isére völgyét zárták le, ami Chambéry-be vezetet. A Dauphiné SF Briaçon útjait védte. A Tengeri Alpok SF pedig a déli utakat tartották ellenőrzés alatt és védték Nizzát is.

Az Alpokban készült ouvragesek sok mindenben nem hasonlítottak az északon épültekre. Ezek kisebbek voltak és a helyőrségük is csekélyebb létszámú volt. Ezen felül a kiszolgáló részlegek gyakorlatilag a harcterületen voltak. A tűzerejük viszont nagyjából hasonló volt a Maginot-vonaléhoz, bár a kis ouvragesek sokkal inkább voltak óvóhelyek, mint harcoló állások. Összesen 22-22 kis és nagy ouvrages épült az Alpokban.

Sok hasonlóság volt az alpokbeli harci blokkok és a Maginot-vonalban lévő párjaik között, de a terep különbsége, amit védeniük kellett különbségekhez is vezetett. Általános volt hogy a hegyi blokkok gyalogsági és tüzérségiek egyben voltak az ouvragseknél. A terep miatt sokszor a hegyoldalba kellett építeni a blokkot, néhány esetben csak a sima betont lehetett meglátni egy szikla tetején néhány lőréssel együtt, ami a lőállás volt.

Mivel nem volt valószínű, hogy nehéztüzérséget vontatnak fel az alpesi erődök ellen ezek kisebb védelemmel rendelkeztek falvastagság tekintetében. A tüzérségi blokkok kivételt jelentettek, ezeknél hasonlóan védettek voltak, mint a Maginot-vonalban lévők: 2,75 m vastag volt a beton védte az alpesi tüzérségi blokkokat a míg a Maginot-vonalban ez a vastagság 3,5 m volt.

Az Alpokban a lehetséges megközelítési utakat kellett védeni, itt a gyalogsági blokkok kis létesítmény voltak melyek ouvragesekbe voltak integrálva. Önmagában álló gyalogsági blokk nem készült az Alpokban.

A blokkok általában egy vagy két 7,5 mm-es géppuskával vagy dupla géppuskával voltak felszerelve, melyek a blokk lőrésein keresztül tüzeltek. Voltak erősebben felszereltek is és olyanok is volt, ami nem volt más, mint egy alapzat egy kupolához ahonnét megfigyelni és automata fegyverekkel tüzelni lehetett. Védelemre nem volt szüksége a lőréseknek a Maginot-vonalban lévő párjaikkal szemben. Ahol a blokk megközelítési utat védett ott 37 mm vagy 47 mm páncéltörő ágyúval kaptak felfegyverezetnek és ezek cserélhetőek voltak 7,5 mm dupla géppuskára.

Néhány ouvrages hegytetőn épült ki a völgyek felett, mások a hegyek oldalában. Néhánynak volt két földalatti szintje is, egy szint helyet, de egyiknek sem volt vasúti bejárata, mivel csak kis távolságokra kellett szállítani az anyagokat. A gépházban három diezel motor kapott helyet és nem függtek a külső elektromos hálózattól. Mivel minden ellátó helység szorosan egymás mellett volt a bejárati blokkok mindig vegyes jellegűek voltak és közel helyezkedet el a harcoló blokkhoz. Ugyanakkor elég biztonságosnak számítottak, mert a hegyi fekvés sokkal nagyobb rálátást biztosított az erődökből. Továbbá a harcállások is biztonságosabbak volt a hegy védet őket felülről őket. Általában két szintesre készültek a harcoló blokkok és tüzérség is helyet kapott bennük, nem úgy mint a Maginot-vonalnál. Az Alpokban a tüzérségnél nem volt szokatlan a 75 mm-es ágyú vagy a 81 mm-s aknavető. Számos blokkban a tüzelőhelység két szintje két különböző irányt fedezett. Az SF Tengeri Alpokban Monte Grossoban, L’Agaisenben, Mone Angelben voltak az egyedüli 75 mm-es tornyok.

Az Alpokban lévő tüzérségi kazamatákból számos előre nézett (a támadási irány felé), ezért megerősítő beton védelmet és páncélzatot kaptak. A frontális kilövés miatt a lőrések sokkal erősebben kerültek páncélozva. A tüzérség általában 2-3 blokkban koncentrálódott. A tüzérségi tornyokat okosan használták, mert a hegyi terep nem tette lehetővé a 360 fokos kilátást és tüzelést. Az Alpokban lévő erődök tüzelése terve a tűzzsákokon alapultak. A terep olyan nehéz volt, hogy harckocsiakadályokra nem volt szükség, bár dróthálót továbbra is alkalmaztak a gyalogság ellen.

Különböző fegyvereket építettek egy blokkba, sőt egy blokk sok estben két irányba is tüzelhetett. A fegyvereket párban helyezték el általában. A kétszintes elrendezés általános volt egy pár tüzérségi eszköz tüzelt a felsző szinten és egy pár 81 mm-es aknavető az alsó szinten tüzelt felfele a gyalogság elleni árokból.

Öt fajta tüzérségi eszközt alkalmaztak az alpesi erődökben: 81 mm aknavető, 135 m-es tarack, 75 m-es ágyú, 75 mm-es aknavető és 95 mm-es ágyú. A Magiot-vonalban minden fegyver vagy toronyban, vagy kazamatában került elhelyezésre. A 75 mm-es aknavető igazából könnyű taracknak számított, ami tüzérségi stílusban lőtte a lőszert 6000 méter távolságba. Ott alkalmazták, ahol kis távolsága és nagy tűzszöggel kellett lőni és a 75 mm-es ágyú nem volt már megfelelő. Ezeket csak kazamatákba építették be. A 95 mm-es ágyú első világháború előtti alapzatra szerelt tengerészeti ágyúk voltak. Összesen 4 db-ot építettek be az egész Kis-Maginot-vonalban belőlük, mindet kazamatába, egy régi erődben, ami egy ouvragesbe lett integrálva.

Az átlagos alpesi nagy ouvrages 3-4 harcoló blokkal egy megfigyelőblokkal és 6 tüzérségi eszközzel rendelkezett. A helyőrség létszáma a legnagyobb ouvragesben is kevesebb, mint 400 fő volt.

Pas du Roc nagy ouvragese, ami védte a Fréjus szorost Modane mellett tipikusnak tekinthető. Ennek öt blokkja készült (egy tüzérségi két pár 81 mm-es aknavetővel, egy másik tüzérségi egy pár 75 mm-es aknavetővel, egy gyalogsági blokk, egy megfigyelőblokk és egy bejárati blokk). Az egyik legnagyobb nagy ouvrages az Alpokban a Monte Grosso volt, mely egy uralkodó hegytetőn épült ki Sospel várostól délre a Tengeri-Alpokban. Ennek hét blokkja volt: két tüzérségi torony blokk (egyik 135 mm a másik 75 mm ágyúknak), egy blokk két 75 mm-es ágyúnak és dupla géppuskának, egy blokk egy pár 81 mm-es aknavetőnek, két gyalogsági és tüzérségi megfigyelő blokk és egy bejárati blokk is.

A helyőrségek áltagban 160 főből álltak az SF Savoie-ben, 200 főből a SF Dauphiné-ben és 290 főből a SF Tengeri-Alpokban.

A kis ouvragesek kisebbek voltak, mint a Maginot-vonalban lévők. Egy JM-nél nagyobb fegyvert nem kaptak és nem volt saját gépházuk sem. Úgy is voltak kategorizálva, mint aktív abris, mert volt egy kupolájuk (vagy több) vagy tüzelőnyílások kézifegyvereknek.

Az Alpokban lévő kis ouvragesek 1-4 felszíni blokkal rendelkeztek melyeket földalatti folyosók kötöttek össze. A blokkoknál voltak gyalogsági blokkok, megfigyelő blokkok, és bejárati blokkok. A szükségeseket vegyítették ezekből a terepnek megfelelően és a helyi viszonyok figyelembevételével és sokkal kevésbé volt standardizálva, mint a Maginot-vonalban. A helyőrség létszáma két tiszt és 40-80 fő volt.

A kiszolgáló részlegek az ouvragesekben hasonló volt Maginot-vonalbeliekhez, de kisebb méretben készültek el. Viszont ami nem volt az Alpesi ouvragesekben az M-1 lőszerraktár helyett a lőszert a harcoló blokkokban tárolták, vagy azok közvetlen közelében. A kiszolgáló részlegek jóval a föld alatt kerültek kialakításra, hogy védve legyenek az ellenségtől. Itt azonban a kiszolgáló részlegek a harcoló szintek alatt voltak, mivel a bunkerek a hegytetőkre és hegyoldalakba épültek. A kiszolgáló területek közelsége a harcoló blokkokhoz nem tette szükségessé viszont elektromos vasút kiépítését. Ennek ellenére a főfolyosók alkalmasak voltak a teherautóval való közlekedésre, vagy a csillekocsik kézi erővel való mozgatására az anyagmozgatásnál.

Az alpesi ouvragesek bejárati blokkja egyben kombinált helyőrségi és lőszer egyéb raktár is volt. Ez is védve volt gyalogság elleni árokkal és gyalogsági fegyverek fedezték továbbá egy vagy több kupolával is rendelkezett. Általában két bejárat is készült egy kisebb a gyalogság részre és egy nagyobb a lőszer és más készletek számára. Az árkon át két híd vezetett a bejáratnál, melyek visszahúzhatóak voltak. A páncélozott csapóhíd zárt állapotban páncélajtóként működöt. A bejárati blokk általában a kiszolgáló részlegekkel egy szintben helyezkedett el. Speciális volt a légi vezeték bejárat a nagy ouvrageseknél, ahol a megközelítési út ki volt téve az ellenséges tűznek. A légvezeték bejárat része volt néha a fő bejárati blokknak, de néha önálló blokk volt. Ezek a blokkok mintegy felső kirakodóállomások is voltak a légvezetéknek.

A legtöbb alpokbeli erődöt nem fejezték be, mert a prioritást a Magiot-vonal építése kapta, ráadásul az alpokbeli építkezések sokba is kerültek a nehéz terep miatt. Sok erőd megközelíthetetlen volt télen a hó, tavasszal az olvadások miatt, ilyenkor állt az építkezés is.

Az alpokbeli védelemben is voltak előretolt állások, de ezek nagyon különböztek a Maginot-vonalbeliektől. Ezeket az STG tervezte és a katonai munkaszolgálatosok építették (Main d’oeuvre, röviden: MOM) 17 db a 25-ből készült 1935 után készült el és a tengeri Alpokban épültek ki. Sok több blokkból állt és lövészárok vagy folyosó közötte össze őket, de egyik sem volt ouvrages méretű. Néhány ezekből az állásokból csak egy gyalogsági harcoló blokk volt, de a többség olyanok voltak, mintha kis ouvages lennének kicsi könnyen elfegyverzett gyalogsági blokkok föld alatti folyosókkal összekötve, vagy árkokkal. Azonban kisebbre és gyengében megépítettek voltak. A fegyverzet gyalogsági fegyverek voltak melyekkel a lőrésekből lehetett lőni és a kiszolgáló részlegek is kisebb mértékűek voltak, mint a kis ouvragesekben. Nem volt áram se és légszűrű berendezések. A helyőrség 1 tiszt és kis létszámú katonából állt. A fő előnyük a fekvésük volt, de nem volt tetejük, ezeknek az állásoknak. Néhány helyen régi erődöket is felújítottak az előretolt állásokban, így La Turra erőd kapott egy új kaszárnyát és a két tüzérségi kazamatát 75-mm-es ágyúknak.

Néhány régi erődöt a fővonal mögött szintén felújítottak, hogy fedezzék az új erődöket. A modernizáció alatt a világítás és gázbiztosság kiépítését értették. Ilyen volt Barbonnet nagy ouvragese, amely Suchet öreg erődjébe épült be, aminek 155 mm-es tornya nagy hatótávolságú ágyúként szolgált.

Mivel az alpesi blokkok hegytetőkön egymást is látták, ezért a kommunikációban a vizuális jelzések is szerepet kaptak a telefon és rádió mellett. Ez kis ablakban valósult meg, melyben jelzőlámpát lehetett helyezni, akár a hajókon.