A francia erődépítészet előzményei


A francia erődépítészet előzményei

A francia erődépítészet a francia-porosz háborúk időszakáig nyúlik vissza. Franciaország veresége után, melyben elvesztette Elszászt az ország a francia kormány hozzálátott, hogy megtépázott nemzeti becsületét és védelmi erejét helyreállítsa. A revansig is a francia legfelsőbb hadvezetés elhatározta, hogy erős védelmi öv kiépítésével veszi elejét bármilyen további támadásnak.

A hadsereg hozzá is látott erődök láncolatának építéséhez, hogy megvédelmezzék a sebezhető területeket, mint a központi iparvidékek. Raymond-Adolphe Seré de Rivéres tábornok överődöket kezdet építeni, melyekből a legfontosabbak: Verdun, Toul, Epinal, Belfort voltak. Ezek az överődök egymással nem kapcsolódó laza láncolt képeztek. Számos izolált erőd épült ezek között az överődök között. A franciák azonban nyitott lőállásokba telepítették az ütegeiket, míg a kiszolgáló létesítményeket védett (földalatti) helyre költöztették (pl. lőszerraktárak).

Az 1880-as évekre azonban ezek a még épülő erődök is elavulttá váltak, mint a legtöbb erőd ebben az időszakban. Ugyanis az újfajta, akkoriban felfedezett (króm-volfram) lövedékek sokkal pusztítóbbak voltak, mint elődjeik. A erődöket újra kellett tervezni. 1899 után a franciák a nikkel-acél ötvözetű páncélt részesítették előnyben, ami ellenállt az új lövedékeknek is. Azonban az erődök alapját is meg kellett erősíteni vasbetonnal, mely szintén ellenállt a lövedékeknek. A beton megerősítésének módja eltért országonként a franciák fémrudakat helyeztek a betonba a széleknél ezzel előzve meg azok széttörését. A korábbi nyitott tüzelőállásokat a kulcspozíciókban lecserélték páncélkupolákra. Továbbá géppuska (páncélozott) tornyokat helyeztek el az erődöknél a gyalogsági támadással szemben sebezhető pontokon az erődök tetején. Az öregebb erődök közül azonban többen is csak öntöttvas toronyban lévő 155 mm-es lövegek voltak megtalálhatóak. Csak a Belfort és Verdun közti kulcserődöket szerelték fel az új 75 mm-es acél páncélkupolákkal. Számos megfigyelő kupolát is elhelyeztek a különböző erődökben.

1914. vége előtt azonban a franciák elvesztették bizalmukat abban, hogy az erődök képesek lesznek-e ellenállni az új német lövegek tüzének, melyek eltörölték Fort Manorviller-t és a belga erődöket is. Manorville egy régi építésű erőd volt, ami 1870-ben épült, később modernizálásra került több alkalommal is és számos különféle kaliberű ágyúval volt felszerelve. Ez az elszigetelt határerőd könnyű célpontot jelentett a németeknek 1914. augusztusában. 1916. során a németek figyelme Verdun felé fordult, ahol az ott lévő överődok zömében már leszerelték a franciák a fegyverzetet.

Fort Douaumontot elfoglalta néhány támadó német katona. A támadók gyorsan fölébe kerültek a csekély létszámú helyőrségnek, amit sok hónapos kemény küzdelmébe került a francia hadseregnek mire visszaszerezte azt. Súlyos bombázások és komoly vérveszteségek árán sikerült csak mindez, és mikor visszaszerezték az erődöt az még mindig működésképes állapotban volt. Ez az esemény jelentősen kihatott a későbbi francia erődítési elképzeléseire.

A második tényező, mely meghatározó volt a francia erődítési elképzelésekben Fort Vaux hihetetlen ellenállása volt. Az erőd az egyetlen 75 mm-es ágyútorony elvesztése ellenére is (még az ütközet előtt) heves ellenállást tudott tanúsítani. Az erőd végül kapitulált, melyet az erőd tervezési hiányosságai okoztak. Ez a második esemény is jelentős hatást gyakorolt a későbbi tervezőkre.

A harmadik fontos tényező, pedig az ideiglenesen rögtönzött Froideterrek (erődítések) voltak. Az állásokat újratervezték és szétszórták, ezzel kevésbé tették ki az ellenség tüzének és hatékonyabbá váltak.

Az első világháború végére már Franciaország jelentős harckocsi és repülőállománnyal rendelkezett. A háború után azonban minden ország erős lefegyverzésbe kezdett, mely végén a francia hadvezetés úgy vélte, hogy a leszerelések legjobb módja az lenne, hogy közben ne csökkenjen az ország védelmi képessége. Ehhez egy erős védelmi állapot kiépítése volt szükséges.

A franciák mindvégig Németország feltámadásától tartottak és a Rajna-vidék megszállása csak 1920-as években biztosított előnyt a franciáknak. A cél egy védelmi zóna létrehozása volt, mely biztosítja Franciaország védelmét egy jövőbeni német támadás esetében. Ennek a gondolatnak az eredménye a Maginot-vonal megszületése lett.