A Varsótól keletre eső terület stratégiailag nagyon fontos, számos vasútvonal és út indul innen kelet felé, a németek már az Első világháború alatt felismerték ezt és 1915-ben kiépítettek egy 55 kilométer hosszú védelmi vonalat az orosz cári erődökre támaszkodva. Lengyelország német megszállása után 1940-ben terv született egy 70 km hosszú védelmi állás kiépítésére, ami részben az 1915-ös vonalat követte, ám a munkálatok csak 1941 tavaszán indultak el. A teljes szakaszon 80 különböző kiserődöt építettek volna, de a Szovjetúnió ellen indított támadás tervezésének utolsó fázisában a munkálatokat leállították. A támadásig 12 kiserőd készült el géppuskák számára, 5 tüzérségi megfigyelő kiserőd páncél kupolával és egy óvóhely.
1944-ben mivel a Vörös Hadsereg egyre közeledett, a meglévő bunkereket a németek felkészítették védelemre és az egész vonalat megpróbálták megszállni csapatokkal, ám ezek sokszor nem álltak megfelelő mértékben rendelkezésre. A szovjetek az állás déli részén Dabrówkánál Július 30.-án háromnapi harc után áttörték a vonalat. A német csapatok ennek ellenére több helyen csak szeptember közepén hagyták el állásaikat.
A bunkereket elfoglalásuk után a szovjet műszakiak felrobbantották. Érdekes módon pont a Dabrówkánál található bunkerek maradtak meg éppen, ezek a mai napig magukon hordozzák a heves harc nyomait. Megtekinthető itt a tüzérségi megfigyelő bunkerek 30 tonnás kupolája és a géppuskás bunkerek 18 tonnás páncélja.