Maginot-vonal a Távol-Keleten (1937-1944)


1932 októberében a távol-keleti kikötő parancsok A. B. Eliseev javaslatot tett nagy lőtávolságú parti ütegek telepítésére az Orosz- és Popov- szigeteken Vlagyivosztoknál és a Sisoev-félszigeten az Amerikai-öbölnél. A partvédő ütegeket géppuska és könnyű géppuskák számára készült állandó beton bunkerek egészítettek volna ki. 1933 márciusában meghatározták az ütegek és géppuskaállások helyét, de a konkrét munkák csak 1934-ben indultak meg. 1937- ig számos állandó bunker épültek meg a Popov-szigeteken és az Orosz-sziget déli partján. Ezen felül tüzérségi ütegek épültek az Orosz-sziget nyugati partján, és a Popov-szigeten. 1938-tól géppuska bunkerek létesültek az Orosz- szigeten.
A bunkerek és a fél-kapionerek (félig nyílt tüzérségi állások), melyek az 1934-38-as program kertében épültek, megerősített beton tüzelőállások voltak. Az ellenség felé néző falvastagságuk 1,5 m a tető pedig 90 cm vastag volt. A tetőbe I-vasakat helyeztek és 0,5 cm vastag acélt, hogy ellenállóbb legyen. Hasonló megerősítést kapott az első fal is. Az így megépült bunkereknek hivatalosan ellen kellett állniuk egy 152 mm-es tüzérségi lövedék telitalálatának, de a valóságban még a 203 mm-es lövedéket is kiállták. Minden lőrést páncél lőréssel láttak el, mely ellenállt még a 45 mm-es páncéltörő ágyú lövedékének is. A bunkerek egyszintesre épültek és nem volt külön laktanya részük. Különleges óvóhely lakhelyek készültek a bunkerek közelében a katonáknak. A bunkereket viszont felszerelték fűtéssel, gázvédelemmel és a mesterséges lélegeztetéshez szükséges ventillátorokkal is. A legtöbb bunkerben 2-3 lőrés volt a géppuskának, de volt 4 lőréses is. A bunkerek többsége 100-200m-re a tengerparttól épült meg. Fegyverzetük 7,62 mm-es Maxim géppuska volt, mely egy fa állányra volt szerelve. Külön cső volt a víznek, ami egy tartályból vezetet a vizet a géppuskához volt hűtésként.


Tüzérségi állás

A fél kapoinerek a parti szikláinak oltalmában épültek ki, 2 db 76 mm ágyúval. A félkör alakú páncélozott lőrésű kazamatákat álcázták. Minden lőrés lezárható volt egy lemezzel, ha szükség volt erre. A bunkerekhez hasonlóan ezeket is ellátták levegőztető rendszerrel, de nem tudtak hosszú ostromot önállóan kiállni. A lőszereket az ágyúkhoz a kapoinereken kívül tárolták külön raktárakban. A raktár viszont össze volt kötve a kapionerrel egy ösvénnyel. 1938-tól a Popov-szigeten eltűntethető géppuska fészkek is épültek. Ezek beton alapon álló beton sapkák voltak réssel. A géppuska a beton sapkában foglalt helyet, melyeket jól álcáztak. A támadás során a géppuska felemelkedett a beton sapkába leadta a lövést majd visszasüllyedt. 1940-ben egy újabb építési program keretében további bunkerek épültek az Orosz-szigeten és a Shkot-szigeten. A tervezők úgy vélték, hogy egy harc nem tarthatna sokáig, ezért csak rövid távú gázvédelmet terveztek már ezekbe az építményekbe. További elvárás volt, hogy a bunkerek ne tűnjenek ki a környezetből és ezzel magukra vonjanak egy partra szállást. Ugyanakkor a falak vastagságát 90 cm-re csökkentették, a födémét meg 60 cm-re. Az I-vasak és az acéllap csak a födémben maradt meg. A falakba helyette vékony drótháló került. Az állások lehetővé tették az oldalazó tűz biztosítását a tengerparton és a vízfelszínen. A bunkereknek viszont már csak két lőrésük volt, ugyanakkor közvetlenül a tengerpartnál épültek meg.


Két lőréses géppuska bunker a tengerparton

1941-43 között a bunkerek építése folytatódott. A 1941-es építési programban főleg kapoinerek készültek a tengerparton két tüzelőállással hátrafelé nyitottan. Az új kapoinerek kör alakú lőréseit már sem páncél nem védte, sem álcázása nem volt. A fegyverzet 76,2 mm-es M 1909 hegyi ágyúk , vagy 76,2 mm-es M 1927 ezred ágyúk voltak. Az ágyúk támogatására a betonba beágyazott fa keretek szolgáltak. 1941-ben épült még 40 db géppuska állás is az Orosz- és hét a Popov-szigeten. A bunkerek kivitele nem különbözött az 1940-es programban épültektől. 1940-ben viszont csak egy kőből készült bunker épült, míg 1941-ben az arányuk lényegesen megnőtt. Ezek már kő és betonból emelt bunkerek voltak acél megerősítés nélkül. A födémet azonban minden esetben I vasakból álló réteg képezte a köztes részt meg nem csak fával, hanem kőlapokkal is megerősítették. Ezeknek a bunkereknek a lőréseit is páncéllemez védte és egy géppuskát tudtak befogadni.


Kő-beton géppuska állás

1934-1940 között egy jelentős védelmi vonal épült ki Vlagyivosztoknál 40-45 km hosszúságban. A végleges verzió 1941-ben készült el, mely 1941-44 között adta a kikötő védelmét. Összességében 250 állandó géppuska bunker és könnyű tüzérségi kapoiner épült meg, melyek képesek voltak megakadályozni minden nemű hajómozgást a partoknál és csapatmozgást a partokon.