Hitler óvóhelye Obersalzbergben

1943-mal ellentétben a napirendet ekkoriban már meg-megszakították az angolszász gépek berepülése miatt elrendelt légiriadók. Többnyire reg­gel kilenc és tíz óra között kerüli sor rájuk, amikor a kastély lakói még alud­tak. Amikor az ellenséges gépek közeledtek Németország déli határához, az illetékesek még csak úgynevezett előzetes légiriadót jeleztek. A berepü­lés hírét a légierő vezérkarának „Robinson" kódnevű hadműveleti központ­ja továbbította Hitler ottani adjutánsának. Below-nak, aki tájékoztam Lingét. Linge azonnal felébresztene Hitlert, majd a kastély többi lakóját is riasztotta. Ilyenkor lázas tevékenység kezdődött. A szobalányok Eva Braun és a többi hölgy ruháival megrakott nagy kosarakat cipeltek a légoltalmi helyiségekbe, maguk a hölgyek pedig álmosan, smink nélkül, gyorsan ma­gukra kapkodott holmiban és bekötött fejjel rohantak elő szobáikból.


Ha aztán az ellenséges gépek elérték Dél-Németország légterét, a sziré­nák riadót jeleztek, és az egész társaság a légoltalmi helyiségekbe lódult.

Az előzetes légiriadó kihirdetésekor Hitler gyorsan felöltözött, majd adjutánsai társaságában reggeli nélkül kivonult a kastély teraszára, ahol Below rövid időközönként jelentette, hol tartózkodnak éppen a támadó repülőgépek, hogy közvetlen veszély esetén még jókor elérjék a légoltal­mi helyiségeket.

Hitler óvóhelyének kiépítése másfél évig tartott. Mire ez alkalommal megérkezett a Berghofra, a munkálatok nagyrészt befejeződtek. A bun­ker helyéül az Obersalzberg sziklatömegének legmélyébe vájt tárnarend-szer szolgált. A tárnákat keskeny járatok kötötték össze, vagyis az egész Obersalzberg úgy volt belülről aláásva, mint egy gigászi vakondtúrás. A Hitler föld alatti tereihez vezető bejáratot páncélajtó zárta el. Körül­belül száz lépcsőfok vezetett egy föld alatti járathoz. A lépcső végébe géppuskaállást építettek. E járatból egész folyosólabirintus vezetett Hit­ler kényelmesen berendezett helyiségeihez. Alattuk tekintélyes méretű élelmiszerraktárakat helyeztek el arra az esetre, ha a főhadiszállásnak hosszabb időre át kellene települnie a bunkerrendszerbe. Ez okból a létesítményt 1945 elején még jócskán kibővítették; a bunker új hálóhelyisé­gekkel is kiegészült.

Valahányszor légiriadót jeleztek, az Obersalzberg egész körzetét mes­terséges ködbe burkolták. E célból a kastély körüli hegyekre kis csopor­tokban egy különleges részleget telepítettek, amelynek tagjai gázpalac­kokból tejszínű ködöt engedtek fel. Az Obersalzberget körülvevő légel­hárító ütegeket harckészültségbe helyezték, a kastélytól alig 500 méterre lévő kaszárnyában állomásozó SS-zászlóalj pedig megerősítette a kas­tély területén és körülötte posztoló őrséget.

A légiriadó alatt Hitler, adjutánsai gyűrűjében, a teraszon maradt, és onnan figyelte, sikerül-e az egész Obersalzberget megfelelően ködbe bo­rítani. Ha valahol a szél eloszlatta a ködöt, Hitler haragra gerjedt, és el­rendelte, hogy nyissanak ki újabb palackokat.

A légiriadó általában másfél-két órán át tartott, de a Berghof-kastély környékét egyetlen bomba sem találta el. Az angol és amerikai gépek elsősorban Münchent bombázták. A támadásoktól, melyek súlyosan megviselték a lakosságot, Hitler főként az Eva Braunnak épített villát, a nemzetiszocialista párt königsplatzi palotáit és hajdani müncheni törzs­helyét, az Osteria Bavaria nevű vendéglőt féltette. Amikor a Prinzregenplatzon lévő magánlakását az egyik bombatámadás alkalmából kissé megrongálta egy nyomáshullám, büszkén jegyezte meg: - Most már en­gem is kibombáztak!