A földalatti vasút tömegóvóhelyként való felhasználása

Szigorúan titkos!

Feljegyzés

Tárgy: a földalatti vasút tömegóvóhelyként való felhasználása

A második világháború idején a moszkvai metrót jelentős mértékben használták fel tömegóvóhelyként. A szovjet tapasztalat felhasználásával az itt lévő Seljajev és Merkurov tanácsadó elvtársak segítségével dolgozzuk ki, hogy a földalatti vasút milyen mértékben legyen alkalmas légoltalmi célokra.

A földalatti vonatnak azon részei, melyek 25 méterrel a föld alatt futnak B. G. S. óvóhelyként használhatók fel, a 25-10 m-ig T. G. S., a 10 m-en aluli kifutók óvóhely céljaira nem alkalmasak.

A BM VI. főosztálya már eddig is megadta a szempontjait a földalatti tervezőinek, de figyelembe vette azt a körülményt, hogy a földalattinál 1 méter építése 60 000 Ft költséget jelent. Ennek alapján külön helyiséget nem kívántak és az egyébként tervezett helyiségek egyikét, mely 10-12 m alapterületű, jelölték ki parancsnoki óvóhelynek és egyben segélyhelynek is. Ez az elképzelés helytelen, mert a parancsnoki óvóhelyen megfelelő hírközlő berendezés (telefonok, rádiók) és azt kezelő személyek kellenek.

A földalatti vasút a Baross tértől a Déli pályaudvarig alkalmas B. G. S. óvóhelynek. Abban a kérdésben, hogy a Nyugati és Déli pályaudvarok közötti alagutat a HM stratégiai célokra veszi igénybe, a HVK hozzájárult ahhoz, hogy mindkét alagutat óvóhely céljaira képezzék ki, és csak abban az esetben veszi igénybe a HM az egyik alagutat, ha a Dunán át a hidak hasznavehetetlenek. A földalattinak a Nyugati pályaudvaron a felszínre feljövetelét külön vizsgálat tárgyává kell tenni. A távolabbi részen való feljövetel jelentős költséget jelent, a pályaudvarhoz közelebb viszont légitámadási célpont; szükséges ezt a részt külön megerősíteni. Megvizsgálandó, hogy az egész vonal hogyan tehető alkalmassá a légoltalom számára, ki kell dolgozni azokat a feltételeket, amelyek a földalattit bombabiztossá teszik, ki kell jelölni azokat a berendezéseket, amelyek az óvóhelyként való felhasználáshoz szükségesek, ki kell jelölni azokat az üzemeket, melyek gyártani fogják ezeket a berendezéseket, és meg kell adni a tervezés és gyártás határidejét.

Az egész vonalat részekre kell tagolni, az egyes részeket teljesen el kell szigetelni egymástól, hogy az egy részt ért bomba- vagy gáztámadás esetén a többi elkülöníthető legyen. Minden résznek külön be- és kijárata legyen. Ugyancsak szükséges, hogy a Duna alatti részt külön ki lehessen kapcsolni, nehogy bombatalálat esetén elárasztással veszélyeztesse a többi részeket.

Szükséges felülvizsgálni azokat a normákat, amivel a tervező irodák számítottak a földalattinak, mint tömegóvóhelynek a befogadóképességét illetően. A tervezők az állomásokat 2 m, az alagútban 0, 75 m alapterületet számítottak egy főre, ami a szükségállapotot tekintve feleslegesen sok. A földalatti alagútjainak tömegóvóhely számára való kiképzésénél szükséges a föld alatti részek biztosítása

1) bombatámadás esetére,

2) vegyitámadás esetére,

3) valamint szükséges a levegő regenerációja, abban az esetben, ha a külső levegő szennyeződés miatt igénybe nem vehető.

1) A földalatti tervezésnél jelenleg figyelmen kívül hagyják a bombabiztonság kérdését, például az állomásépületek vonalán. Külön kérdés azoknak a géptermeknek a megvédése, amelyek a mozgólépcsőt mozgatják, a mozgólépcső lejáratának és a szellőzőakna védelmének valamint a kivezető részek hermetikus lezárásának kérdése.

2) A földalattinak vegyi támadás esetére való biztosítása kérdésben foglalkozni kell a normális levegő átszűrésének kérdésével a mérgező gázoktól. A szűrés akkor alkalmazható, ha ismeretes, hogy mitől kell megtisztítani a levegőt. A szűrőberendezések kérdésével foglalkozó laboratóriumot fejleszteni, bővíteni kell és megfelelő vegyész-, és tervezőmérnökökkel megerősíteni. Külön bizottság dolgozza ki a vegyi védelem kérdését, ez nemcsak a földalattival kapcsolatos, hanem az egész légvédelmet érinti. Pl. a gázálarcok szűrőberendezése nálunk libapehellyel van töltve, ami a II. világháború előtt volt használatos, azóta az összes országok áttértek a szűrőpapír használatára. Ez szükséges a földalatti szűrőberendezéseinél is, így ennek hazai kigyártását biztosítani kell. Meg kell vizsgálni, hogy a teljes szűrőberendezések hol gyárthatók le hazai viszonylatban. A szűrőberendezések elhelyezése az alagutak építését nem befolyásolja, azok elhelyezése később, önállóan is megoldható.

3) A levegő regenerálásának kérdését az arra kijelölt Műszaki Művek egyedül megoldani nem tudja. Külön bizottság foglalkozzék a széndioxidnak a levegőből való kivonásával. Foglalkozni kell az oxigénnel való ellátás kérdésével, mivel jelentős mennyiségű folyékony oxigént kell termelni, szállítani és tárolni. A Kelet-Németországban megrendelt oxigéngyártó berendezések egy részét át kell alakítani folyékony oxigén gyártására. A szállítás és tárolás céljaira speciális, nagyméretű, kettős falú tartályok készítendők. Ezekhez szükséges anyag- és gyártási kapacitás biztosítandó. A részkérdések kitárgyalására külön szakbizottságok alakítandók, a BM VI. Főosztálya irányítása alatt

Tóth Károly Ü.T. titkára helyett

Budapest, 1951. augusztus 16.
Az Üzemgazdasági Tanács
Titkárságának feljegyzése a budapesti metró tömegóvóhelyként való esetleges felhasználásáról.