Cap Gris-Nez-nél települt ütegek elfoglalása (1944. augusztus)

 

1940. június 16-án a Führer a 16. direktívában elrendelte, hogy vasút szállította tüzérségi eszközöknek épüljenek állandó betonállások Calais környékén a brit partokkal szemben, hogy a Seelöwe hadműveletet (Nagy-Britanniában való partra szállást) támogatni tudják. A építés vezetőjének Dr. Fritz Todt-ot jelölték ki, aki azonban 1942. február 8-án egy balesetben életét vesztette. Az egyik üteget róla nevezték később el. A munkák során Cap Gris Nez-nél (Calais közelében) öt parti üteget építettek ki a németek. Ezek a következők voltak:

I. A Todt ütegben 4 db 380 mm-es ágyú került kiépítésre ez Warzingzelles mellet Cap Gris-Neztől 1,5 km-re.

II. A Groesser Kurfuerst üteg Floringzelle és Framzelle térségében települt, mely 4 db 280 mm-es ágyúval rendelkezett, ez mely Cap Gris-Nezt-ől 800 m-re volt található. Ennek az ütegnek a lövegei teljesen körbeforgathatóak voltak.

III. A Gris-Nez üteg 3 db 170 mm-es ágyúval rendelkezett, mely a Gris-Nez félsziget csúcsában települt.

IV. A Wissant üteg, Wissant közelében ez Cap Gris-Nez-től 5 km-re keletre volt, mely üteg 150 mm-es ágyúkkal rendelkezett, de ezek csak a tenger felé tudtak lőni.

V. A Lindemann üteg, pedig a legnagyobb kaliberű ágyúkkal rendelkezett: 3 db 406 mm-es ágyúval, mely Sangatte mellett települt.

Mind az öt üteg erős légvédelmi védelemmel rendelkezett még (88 mm és 20 mm-es légvédelmi ágyúk) melyek állásait a szárazföld felől egyben védelemnek is kiépítettek Cap Gris-Nez térségben.


Lindemann üteg egyik lövege

A parti ütegek állásai nem nélkülözték teljesen a védelmi létesítményeket a szárazföld felől sem: harckocsi árok, (számos álcázott), aknamezők és betonozott géppuskaállások védték az ütegeket. Az ütegek legénysége tengerészek voltak, akiknek a morálja sokkal magasabb volt, mint az Atlanti-fal egyéb helyőrségeiben lévő Ost csapatoké volt. A védelmet erősítette még, hogy a németek mesterségesen elárasztották hatalmas területeket a szárazföldön, mely nehezítette a közlekedést.

Cap Gris-Nez-nél lévő ütegek ellen eredetileg a 3. kanadai hadosztály 9. dandárját vezényelték. Továbbá a támadáshoz kérhették a RAF támogatását és a 79. páncéloshadosztálytól támogató harckocsijait (AVRE, Crocodile tankok).

Az első összecsapásra 1944. augusztus 13-án került sor. Ekkor Sherman aknamentesítő tankok és normál Sherman harckocsik lendültek támadásba, melyek eredetileg Boulogne elleni fő támadáshoz vonultak. Menet közben felfigyeltek a Todt üteg részét képző Onglevert támpontra, mely a szárazföld felől védte az üteget. A harckocsi százd tíz perc alatt 550 db nagy robbanóerejű (HE) lövedéket lőtt ki, közvetlen irányzással a 4 km-re lévő 75 mm-es ágyúkat rejtő bunkerek ellen. A bunkereket sikerült megsemmisíteni néhány géppuskafészekkel egyetemben, valamint felrobbantottak egy lőszerraktárat és 25 foglyot is ejtettek. Az ütegek módszeres ostroma azonban csak később kezdődött.

1944. augusztus 16-án a 7. kanadai dandár katonai megpróbálták elfoglalni az öt ütegeket. A kanadai királyi 3. közepes tüzérezrede kilenc löveggel tűzpárbajba kezdett a parti ütegekkel. A párbaj két napig tartott a német ágyúkkal. A párbaj során ugyan sikerült eltalálni az egyik mobil álláson telepített német ágyút, de a párbaj eredménye végül döntetlenen végződött. Az ütegek sértetlenek maradtak.

Közben a La Manche túlpartján épített brit óriáslövegek is beszálltak a harcba. A csatorna túlpartjáról tűz alá vették a német ütegeket és a Winnie és Pooh (35,6 cm és 45,7 cm ágyúk) óriáságyúk. A két ágyú felváltva tüzelve 32 km távolságból és sikeresen ki is iktattak két üteget Cap Gris-Nez-nél. A tüzelést a levegőből irányították, hogy az 1 tonnás lövedékek pontosan célba találjanak.

Az öt üteg módszeres ostroma augusztus 25-én kezdődött, mikor a 8. kanadai dandár megindította támadását Cap Blanc-Nez és Sangatte között lévő falvak, illetve a Sangatte mellett lévő Lindemann üteg ellen. 25-én bevették a kijelölt területen lévő falvakat, majd 26-án a Lindemann-üteg is eleset.

1944. augusztus 26-án a RAF megkezdte a Cap Gris-Nez-nél lévő ütegek bombázását: 722 gép repült a térségbe ebből 531 Cap Gris-Nez-t bombázta. (Lét Lancaster bombázót vesztettek a támadók 26-án.) 27-én 341, majd 28-án 494 bombázó támadott az ütegek ellen. Összesen 6000 tonna bombát dobtak le csak Cap Gris-Nez körüli ütegekre, komoly károkat azonban nem sikerült okozniuk.


Cap Gris-Nez bombázása 1944. augusztus 26-án 9500 láb magasságból

A talajon jelentős kráterek tátongtak, melyek a korábbi légitámadások eredményei voltak. A harckocsik ezért csak nehezen tudtak manőverezni, ezek között ellenséges tűzben. A támadásban „Funny” harckocsik (lothianiak C százada), Crocodile harckocsik (bivalyok C százada), valamint a AVRE harckocsik (284. rohamszázad) vettek részt.

A Lindemann üteg 26-án lőttet ki utolsó sortüzeit Nagy-Britanniára felé lőttek, mely egyben a parti ütegek utolsó ilyen támadása is volt. A kilőtt 50 db lövedék Doverre összesen és 5 embert ölt meg.

A Lindemann üteg elleni támadásnál Harry Hamley hadnagy szakasza a (lothianiak) az aknamentesítő harckocsijaival áttörték a védőgyűrűt és a németekre támadtak. Az aknamentesítő harckocsik rést ütöttek az aknamezőn a Crocodile harckocsik pedig lángszóróval támadták a német állásokat. A Congerek pedig a tömlőiket kicsapva azt robbanóanyaggal megtöltve hangos robbanásokat idéztek elő. A gyalogság közben lerohanta a lövészárkokat és a beásott állásokat és elfoglalta azokat.

Azonban ezek csak a biztosító állások voltak, mert 1 km-re északabbra helyezkedett el maga a Lindemann üteg 3 db 405 mm ágyújával, melyek 900 kg-os lövedékeket tudtak kilőni. A Sangratte mellet lévő védők számos géppuskával és páncéltörő ágyúval rendelkeztek, a korábbi légitámadások által keletkezett bombatölcsérek pedig inkább a támadóknak voltak hátrányosak.

A 284. ezred A századának 3. szakaszát  March százados vezette támadásra az üteg ellen. Ennek az egységnek a Conger berendezése kilőtte a csövet az aknamezőre, mely felrobbant és aknamentesített egy folyosót. A domboldalon az egyik AVRE harckocsi a leereszkedés közben egy kisbunker tetején átbillent és felborult. A támadás azonban folytatódott, a bivalyok Corocodile harckocsijaiból háromnak végül estig sikerült mintegy 270 m haladniuk a domboldalon.


Churchill VII Crocodile (lángszórós harckocsi)

Este német hadifoglyokat küldtek a Lindemann üteg földalatti járataiba vissza, hogy győzzék meg az ott lévőket a megadásra. 7 tiszt és 278 katona tért vissza az ütegből, mely még jelentős élelem és lőszerkészlettel rendelkezett. Az üteg ezzel megadta magát.

Calais eleste után már csak a Cap Gris-Nez körüli ütegek maradtak német kézen. A 9. kanadai dandár a támadáshoz megkapta a lothianiak aknamentesítő harckocsikból álló B és C századát, a bivalyok Crocodile harckocsikkal felszerelt C századának a felét és a 284. rohamszázad AVRE harckocsijait.

A kanadai új-skóciaiaknak kellett volna elfoglalniuk a Todt üteget Haringzellesnél, majd továbbindulniuk Cran aux-Oeuf-ba. Mindeközben Wissant-tól nyugatra a kanadai hamiltoni könnyűgyalogosok sűrű füst fedezet alatt támadták meg a Gröser Kurfürst üteget Floringzelle előtt. A lothianiak harckocsijai (AVRE és Crocodile) pedig Cap Gris-Nez kikötőjét kellett hogy birtokba vegyék.

A támadás 1944. augusztus 29-én indult 06.45-kor, mikor 18 tüzérségi ezred össztüzet zúdított a védőkre. A két támadó alakulat mintegy 3,5 km-re egymásról indult rohamra. A hamiltonikak a Corocodile harckocsik segítségével elfoglalták a világítótornyot és az irányítótorony környékét, mintegy 1,5 km-re a megindulási pontjuktól. Az AVRE harckocsik viszont nem tudtak átjutni az aknamezőn. A Crocodile-ok viszont bíztak, benne hogy a RAF korábbi bombatámadásai során felrobbantották az aknák és ezt feltételezve támadásra indultak a bunkerek ellen. Megindultak a hegyoldalról lefelé, azonban a géppuskák a földhöz szegezték harckocsikat követő a hamiltoni gyalogságot. A támadó Crocodile-ok erre válaszul folyamatos tüzet indítottak a bunkerekre. A támadók aknákkal nem találkoztak, azonban az egyik tank beleesett egy vízmosásba.

Ekkor előregördült egy speciális harckocsi, mely egy rögtönzött pontonhidat vert fel le a vízmosás felett, melyen át tudtak kelni a Crocodile-ok. A hamiltonikak közben megközelítették a bunkereket és bombákat, gránátokat hajítottak rájuk. Mindeközben a védők és hevesen tüzeltek és kilőttek több támadó harckocsit (egy AVRE és három másik harckocsit lőttek ki).

A bunkerek azonban kitartottak, ekkor a gyalogság egy nagy erejű robbantótöltetet helyezett el az egyik erődön, ezzel sikerült azt megbénítani. Egy másinál McLesih hamiltoni hadnagy bénított meg egy kézigránáttal egy 360 fokos szögben körbeforgatható löveg mechanizmusát. Ezért később a Hadikeresztet kapta meg, mert sikerült ezzel kivonva a harcokból a löveget végleg.

A harcok végén a német parancsnokot Schilling ezredest elfogták és a Cap Gris-Nez ütegek védői megadták magukat (1300 fő). A hamiltonikak elküldték Dover polgármesterének az ezedes kardját, jelképéül annak, hogy sok évig állták az ütegek tüzét.

Mindeközben északon is sikeres volt a támadás, mely során sikerült elfoglalni Cran-aux-Oeuf-ot a vezérlőállomással és a Todt üteget. Mindkettőt aknamező és szögesdrót védte. A lothianiak aknamentesítő harckocsijai két sávban tisztították meg az aknamezőket a Todt ütegnél és egy vonalban az vezérlőállomásnál.

Itt is voltak vízmosások, melyek kis pontonhidat vertek a harckocsik, majd az erődökig pedig megtisztítottak egy 7 m széles és 900 m hosszú folyosót az aknáktól. Ezt követően az új-skóciakaiak és a Crocodile-ok német tűzben nyomultak előre. Az AVRE harckocsik pedig berobbantották a bunkerek bejáratait.

A gyalogság ezek után indult rohamra: gránátokat dobott be az ablakokon és szellőző nyílásokon. A Todt üteg őrsége megadta magát ekkor. A harcok után azonban több aknamentesítő tank is felrobbant a megmaradt aknákon.

Winhold százados mindeközben folytatta a támadást a vezérlőtorony ellen mely egy domboldalon állt. A torony részét képző bunkereket a németek még a kapituláció előtt felrobbantották, itt 300 fő adta meg magát.

A kanadaiak a hadműveletekben 3 tisztet, 39 főt vesztettek, míg a németek vesztesége 26 tiszt és 1500 fő (zömük megadta magát) a harcokban.