La Ferté ostroma (Maginot-vonal)


La Ferté ostroma – 1940. május


A Maginot-vonal Sedantól körülbelül 30 km-re véget ért a La Ferté nevű erődnél, mely a Mondmédy erődített szektorhoz tartozott. Az erőd két blokkból állt, az 1. blokk egy darab 47 mm-es páncéltörő ágyúval volt felszerelve, míg a 2. blokk egy páncélkupolával rendelkezett, melyben 2 db 25 mm-es géppuska kapott helyet. 1940. május 25-től az erődöt Bourguignon hadnagy vezette, a parancsnokhelyettes pedig Thouémont alhadnagy volt. Rrajtuk kívül Fontaine alhadnagy doktor képviselte az erőd tisztikarát, a tiszteken kívül még 15 altiszt és 89 fő tartozott az erőd helyőrségéhez.

Bourguignon hadnagy szüksége esetén kaphatott tüzérségi támogatást is a 3. hadosztály tüzérségétől és a közelben lévő Le Chesnoy erőd 75 mm-es ágyújától. A két erőd között blokkházak vonala készült: Margut, Moiry, Sapogne és Szt. Marie-nél, ezek mellett a 2. blokknál két kazamata is készült, melyek 1-1 darab 75 mm-es ágyúval voltak felszerelve, melyek nyugat és kelet felé néztek. Az egyik a Villy-t fedezte, a másik Chiers' Loop-ot és La Ferté s’Chiers védte. La Fertében közben felvonult a 23. hadtest emberei (Cuzin kapitány irányítása alatt) a 155. gyalogezred géppuskás támogatása mellett.

Szárnyak támogatására berendezkedve a 16. hadsereg alatt a 71. gyaloghadosztály (Weisenberger tábornok irányítása alatt), a Maginot-vonal elleni támadásra készült. 1940. május 14-ről 15-re virradó éjszaka a hadosztály áttörésre ért el és annak három ezrede a Chiers folyótól északra gyülekezett.

1940. május 15.-én a hadosztály készen állt a feladatra, melyet közvetlenül a VII. hadtest parancsnokától Schobert tábornoktól kaptak, ennek alapján ki kellett tágítaniuk a hídfőt Blagnynál a Chiers mentén. 05.00-kor tüzérségi támogatás megindult mindennemű francia ellenállás nélkül. Mikor azonban a német gyalogság nekikezdett, hogy átkeljen a Sedan felé vezető úton a franciák nem tüzeltek a kazamatákból, mert azokat már korábban kiürítették. A franciák egyik egységének kellett volna itt tartózkodnia, de az előző éjszaka elhagyta az állásait. Huntzinger tábornok rendelte el a visszavonulást félve, hogy a gyarmati hadosztályát bekerítik és szétverik.

            A visszavonulás viszont kaotikusra sikerült: a 136. gyalogezred elhagyta a 47 mm-es és 25 mm-es ágyúit, a készleteket nagy halmokban a lőszerrel egyetemben. A 20/II. zászlóalj hat darab 75-es ágyút hagyott hátra és a 220. tüzérezred hasonlóan cselekedett a 8 db 155 mm-es ágyújával. Ez a visszavonulás lehetővé tette a német 61. és 71. gyalog hadoszályok gyors előrenyomulását. A német utászalakualtok részei hamar átkelőpontot létesítettek a Chiers partján és a gyalogság elérte a Blanchampagne framot, majd a Pręle farmot is, mely már csak 300 m-re volt a VillyMalandry úttol, ahol is a 23. hadtest embereinek géppuskatüze megállásra késztette őket.

Pręle farmjának tetejéről a németek jól láthatták La Ferté erődjeinek dombjait, mely a támadók számára 505. panzerwerk néven volt ismert. A 2. blokk megfigyelőállásából a franciák szintén figyelemmel tudták kísérni a németek mozgását, így Bourguignon hadnagy elrendelte a géppuskatüzet ellenük. A tőle nyugatabbra lévő kazamata szintén tüzet nyitott.

Villyben a védelmi vonal két nagy blokkház között futott, a városközpontot a 1./ 23/I. zászlóalj (Laurent hadnagy irányítása alatt) tartotta, a 155. gyalogezred egy géppuskás szakaszának támogatásával. Azonban a németeknek nem volt szándékukban elfoglalni Villyt 1940. május 15-én. Csupán elkülönítettek néhány felderítő csoportot, hogy teszteljék a francia védelmi vonalak erejét, ugyanis 1940. május 15-ről 16-ra virradó éjszaka 210 mm-es nehéz mozsarak érkeztek Belgiumból.

A Tilleul domb tetején lévő parancsnoki központjából, Carinan környékén Weisenberger tábornok szemrevételezte a csatateret, a közvetlen felettesével a Schobert tábornokkal a VII. hadtest parancsnokával. Mindkét tábornok arra jutott, hogy el kell foglalni a 505. Panzerwerket, amint csak lehetséges, de a legkisebb élőerő veszteség árán. Ezért Schobert tábrnok döntése nyomán Weisenberger megkapott minden szükséges támogatást, úgy mint: minden elérhető tüzérség és egy teljes Stuka csoport támogatása. 1940. május 18. reggelére a hadtest tüzérség parancsnoka, Oberst Martinek a következőket jelölt ki feladatul:

 

07.00-tól 07.30-ig: a 210mm-es aknavetők szétzúzzák az ellenséges tábori tüzérséget

07.30-tól 08.00-ig: a 210 mm-es aknavetők az erődökre módosítják a tüzüket

08.00-tól 08.30-ig: minden tüzérség megszünteti a tüzet és a Stukák támadnak

08.30-tól 09.00-ig: minden üteg tüzet nyit

09.00-kor: megindul a gyalogsági támadás a 2. blokk ellen, a 88 mm-es lövegek támogatása mellett

 

Azonban ez a parancs csak később jött, és még a tárgynapon május 16-án a 71. gyaloghadosztály elfoglalta először a 226. és 311.-es dombokat, melyek az erődök körül helyezkedtek el. A nap során tüzérségi párbaj zajlott a német ütegek és a 3. tüzérezred 75 mm-es ágyúja között.

Azért hogy teszteljék a blokkházak védelmét, melyek MontmédySedan úttón északra helyezkedtek el, Weisenberger tábornok elküldte a 194. gyalogezredet (Johannes Schmidt parancsnoksága alatt). Formy és Moiry városait el is érték probléma nélkül és nem sokkal ezután a járőröket továbbküldték Margut városa felé. Itt azonban megállásra késztette őket a géppuskatűz, melyet a kereszteződésből kaptak.

A német csapatok könnyedén felfejlődtek a blokkház felé, mely a Moiry mentén lévő gyümölcsösé volt. Két páncéltörő ágyú (37 mm) is felfejlődött, hogy tűz alá vegye a kupolát. Ezt a manővert azonban látták a St. Marie-I blokkházból, akik jelentették a csapatmozgást. A németek pontos sortüzet lőttek és eltalálták a tűzvezető rendszert, ezzel a blokkház vakká vált. Ezt követően Chaineaux hadnagy felhívta a kollégáját a Le Chesnois erődöt, kérve őket hogy tisztítsák meg a blokkház környékét a 75 mm-es ágyújukkal. Ezt a francia 75-ös meg is tette. A németek visszavonultak Margut felé 10 halottat hátrahagyva.

Mindeközben Villytől délkeletre a 191/I. zászlóalj (Kranke őrnagy alatt) megrohamozta a 226-os dombot, melyet a 23/I. zászlóalj védett (de Brébisson kapitány irányítása alatt). A támadás a tüzérség támogatása mellett zajlott és a németek jól haladtak a francia állásokkal szemben. Este volt már, mire Kranke őrnagy jelenteni tudta hogy a hegyet elfoglalták. Egy tiszt és 78 fő a 23/I. zászlóaljból hadifogságba jutott. A támadás azonban nem folytatódott tovább a 311-es domb felé, azért mert zászlóaljparancsnok engedélyezte a szükséges pihenőt az embereinek. Azon az estén a francia tüzérség nem támadta a német állásokat a 226-os hegyen.

A szemben lévő oldalon Villy városában a 191/III. zászlóalj helyezkedett el Zenker őrnagy alatt, aki a rábízta az adjuntására von Grivicic főhadnagyra a feladatot, hogy derítse fel a város védelmét. A várost a 23/I. zászlóalj védte, 2 db 25 mm-es ágyú 25 géppuska és 16 FM és egy 60 mm-es aknavető támogatásával. Mikor a német felderítőcsapat 600 m-re megközelítette a várost, onnét erős tüzet kaptak, mire visszavonultak. Weisenberger tábornok, ekkor már tudta, hogy a francia állások áttörése egy nehéz menet lesz.

1940. május 16-ról 17-re virradó éjszaka a párbaj folytatódott a francia és a német ütegek között. 17-én kora reggel a 191. gyaloghadosztály parancsnoka Oberst von Scheele elrendelte a 311-es domb elfoglalását Villy birtokba vételével egyetemben. 08.00-tó a várost a néemt tüzérség intenzíven bombázta. 10.00-kor a Pręle farmot elhagyva a 191/III. zászlólaj támadásra indult, de erős géppuskatüzet kaptak a kazamatákból. Mindazonáltal Villynek el kellett esett. Von Scheele kétórás pihenőt engedélyezett az embereinek miközben a tüzérség hevesen bombázott ismét. A tüzérségi tűzet követően Zenker emberei felkeltek és elérték Villy romjait, de nem jutottak tovább. A csapatok morálja mélypontra süllyedt.  Weisenberger tábornok felváltotta a zászlóaljat a 211/II. zászlóaljjal (Corduan főhadnagy irányítása alatt), mely megújította a támadást Villy ellen a következő nap.

A dombokban a helyzet sokkal jobban alakulat, 16.00-kor a 211/III. zászlólalj (Haas őrnagy alatt) váltotta fel Kranke zászlóalját, hogy folytassa a támadást a 311-es magaslat felé. Kezdetben a támadás nem ment jól, bár a végére Haas zászlóalja a franciákat Olizy felé szorította a Chiers völgyébe. 22.30 körül a dombtető a németek kezén volt már.

1940. május 17-én este La Ferté elvesztette mindkét kazamatáját, ahol a 75 mm-es ágyúk voltak. 15.00-korül a 23. hadtest három katonája elérte a nyugati kazamatákat, akik elmondták, hogy ők a túlélői egy előretolt állásnak és jelentették, hogy Villy az ellenség kezén van már. Tyckozinski hadnagy átlátta a helyzetet, hogy a német gyalogság nagy tömegben támadhat és az utászok könnyen megkerülhetik őket és a védtelen bejárat felől támadhatnak. A valóságban a kazamaták hátulja már nem volt védve, mert La Ferté erődjének kupolái vagy blokkolva voltak, vagy már szolgálaton kívül álltak. Bourguignon hadnagy tudta ezt és azt is tudta, hogy az ágyútorony az egyetlen védelem közeltávon, melyben 2 db 25 mm-es ágyú helyezkedett el és egy dupla géppuska. Mindkettő déli irányba néztek. Tyckozinski elhatározta a visszavonulást és jelentette is Bourguignon hadnagynak, majd megsemmisítette az összes lövegét és felszerelést. Végül 19.30-kor a csapatok elhagyták a kazamatát. Nem sokkal ezután a keleti kazamata legénysége ( Peńalva hadnagy alatt) szintén visszavonult La Ferté városába. Még azon az éjszakán a német tüzérség heves tűz alá vette a 505. Panerwerke-t. A 210 mm-es aknavetők hatása iszonyatos volt. A lövedékek zöme a 2. blokkra hullott. Gyalogsági támadástól tartva, Bourguignon hadnagy tüzérségi támogatást kért Le Chesnoy erődjéből, mely 80 lövést adott le sorozatban az egyik 75 mm-es ágyúból, és szabályos időnként lőtte a szemben lévő területet.


Le Ferté egyik szétlőtt páncélkupolája

Tilleilben a parancsnokságon Weisenberger tábornok közben egyre idegesebb lett. 17-én este, utasítására küldött két utász csoportot a 171. utász zászlóaljtól, egyet Fromy felé és egy másikat Malandry felé. Mindkét járőr, hasonlót jelentett: Villy városa a legjobb ugródeszka támadáshoz az erőd ellen, de ez a franciák kezén van. 18-án reggel a 26/2. Flak zászlóalj Fromyhoz települt át, a 88mm-es lövegek gondosan kerültek álcázásra, mert csak később érkeztek meg. Weisenberger számára azonban további rossz hírek is érkeztek. A támadáshoz allokált stuka csoport egy új feladatra vezényelték el és a 210 mm-es taracknak is vissza kellett vonulnia egy új feladathoz az éjszaka folyamán. Villynek viszont el kellett esnie még 18-án.

18-án a 171. tüzérezred (von Rohr főhadnagy alatt) négy db 105 mm-es ágyúja tüzet nyitott Villy romjai ellen. 07.00-kor a 211/II. zászlólaj megújította a támadását. Reggel a német zászlóalj megszerzett egy zsebkendőnyi területet a város templomjánál, melyet a 155. gyalogezred egy szakasza védet. Weisenberger utasította Oberst von Scheele-t, hogy folytassa a támadást az erőd felé kezdve a 226-os domb megszerzáésével. Kranke embereit pedig készültségbe rendelte, melyet a 171. utász zászlóalj egy csapásmérő csoportja támogatott. Mindeközben a csata tovább folyt Villyért. 13.00 körül az utászok megsemmisítetek három géppuskafészket robbanóanyagokkal. 16.00 körül további két pozíció került a németek kezére. A parancsnoki központján Laurent hadnagy megsemmisített minden kódot és dokumentumot és 1,5 órával később a védők feladták a harcot. A harcnak vége volt Villyt elfoglalták, és 130 hadifoglyot ejtettek a németek.
            Most már Karne őrnagy parancsai is megváltoztak, az emberei nem kellett tovább támadni a 226-os dombot, de továbbra is támogatniuk kellet a fő támadást, mely Villyből való kitörést célozta.
17.00 körül Weisenberger összehívta a csapatparancsnokait. A 171/I. zászlóaljnak, mely egy speciális kiképzésben vett rész, kellett kezdenie a támadást Villyből, fedezve a tüzérség tüzével, melyet Martinek főhadmagy kooridnált.
            17.30-tól 18.10-ig minden elérhető üteg tüzet nyitott beleérve a 3x 3db 210 mm-es mozsarat is, a 150 mm-es lövegek csoportját, a 100 mm-es ágyúk 3 db csoportját, a 6 db 150 mm-es tarackot, a 9 db 105 mm-es tarackot, és az egy üteg 88-mmes ágyút is összesen: 259 tüzérségi eszköz. 18.10-től a tüzérség előretolta a tüzelését és páncéltörő lövedékekkel lőtte a francia állásokat a Chiers folyó jobb partján és azon túl St. Walfroy dombját is. Ugyanebben az időben a 88 mm-es Flakok (26. zászlóalj), tüzet nyitottak (mely mindössze 10 percig tartott) Romyból az erőd kupolái ellen, hogy átlőjék, vagy kilyukassza azokat. Az utászok ezt követően robbanóanyagot tudnak majd a lyukakba helyezni. A bombázás után az utászoknak gyorsan kellett cselekedni, hogy elkerüljék a franciák választüzét a 75 mm-es ágyúból, mely Le Chesnoy erődjéből tüzelt.

            17.30 kor-már Germer főhadnagy láthatta a távcsövén hogy a német katonák megközelítik a 2. blokkot. Ők Corduan 211/II. zászlóaljának emberei voltak, tőlük jobbra a 211/5. század, balra a 211/6. század és a rohamcsapat támadott, akik elfoglalták a nyugati kazamatákat (melyek ekkor már üresek voltak). 17.30-kor megkezdődött a tüzérségi tűz és Corduan emberei egyenesen előre támadtak követve a domb deli lejtőjét, ahol először találkoztak Kranke 191/I. zászlóaljával. A lövedékek közben a megfelelő helyre csapódtak be a drótakadályokba és az erődökbe, utat nyitva a támadóknak. A 100 mm-es ágyúk lövedékei La Ferté városát támadták és St. Walfroy dombját.

            A franciák ellentámadását két zászlóalj hajtotta végre a:  119. és a 3. A gyalogságot nehéz harckocsik is támogatták, mint a B1bis és az R-35 Renault-ok. A Renault tankok Metz környékén voltak ekkor, ezért nem érkeztek meg időre a hadművelethez. Másrészt a B1-ek Savigny-s/Aisne felől érkeztek meg 17-én reggel, 40 km utazás után Grandees-Armoises-ból. Azonban ez az egység már május 13 óta harcban volt, és a legénység még csak most kezdett hozzá, hogy lássa milyen a háború, ezen felül a tankoknak további 65-70 km-t kellett megtenniük, hogy a kiindulási pontra jussanak. Az ellentámadás 18.30-kor indult, melyet egy tüzérségi zárótűzzel előzött meg. A 119/II. zászlóalj (Ledrappier kapitány alatt) kapta a feladatot hogy visszafoglalja a 311-es dombot elhagyva a Lignanti erdőt, a 119/I. zászlóalj biztosította a szükséges támogatást a keleti szárnyon, egy motorkerékpáros szakasszal egyetemben. Feladatuk a következő volt:

Az ellenség visszavetése a 311-es magaslatról, a Monchard dombról és Chiers völgyből. A gyalogság célpontja: MalandryLa Ferté s/Chiers nem burkolt útja. A tüzérségi támogat. A tankok úgy manővereznek, hogy felmentsék La Ferté erődjét. Kudarc esetén, a támadást meg kell ismételni a következő reggel, azért hogy újra létesítsék a frontot a következő vonal mentén: Lignant erdeje, 311-es magaslat-La Fertő erődje.

            Az ellentámadás 18.30 és 18.45 között zajlott le 18-án. A 7 db B1 tank a 119/I. zászlóaljjal és 6 db BI a 119/III. zászlóaljjal támadott. A német gyalogság tüzet nyitott túl korán ezzel elárulva pozícióját. Ezt követően a 37 mm-es PAK-ok és számos géppuskát megsemmisítettek Egyedül a 88 mm-es lövegek tudták volna megállítani a francia szörnyetegeket, de ezek Fromy körül voltak állásban és le voltak kötve La Ferté erődjével. Az első harckocsi 19.30 érte el a célt s gyalogság 19.45-kor zárkózott fel hozzá. A nehéztüzérségi bombázása ellenére, melyet a németek kezdtek meg a tankok a helyszínen maradtak 20.45-ig. Chanut és Gordon századai a 191/I. zászlóalj részei közben megközelítették a MalandryLa Ferté s/Chiers utat, de súlyos veszteségeket szenvedtek a németek géppuskatüzében. Mindeközben a 119/III. zászlóalj katonái  megkezdték beásni magukat a 311-es dombon.


Le Ferté 2. blokk

18-ról 19-re virradó éjszaka a német tüzérség hevesen támadott. 02.00 körül 119/I. zászlóalj jelentette,hogy a zászlóalja nem tudja az állásait tovább tartani, és egy órával később megkapta az engedélyt, hogy hátravonja a csapatait Olizybe. Csupán Bouvier hadnagy 1. százada és SLt. De Tramont maradt a Chiers folyó bal partján. Azon az estén a zászlóalj 2 tisztet és 91 altiszet és közlegényt vesztett. A 311-es dombon a 119/III. elszenvedett egy további súlyos veszteséget miután a zászlóalj visszavonult Lignant erdeje felé, Ledrappier kapitányt megölték Vidal, Delmas, Allio hadnagyokkal és Combescure alhagynaggyal egyetemben. A tisztek maradéka pedig megsebesült. 19-én reggel már csak egyetlen tiszt volt még talpon: Prigent kapitány. Mikor Lucien tábornok értesült a veszteségek mértékéről elrendelte a 311-es domb megtisztítását és 10 percen belül 2500 sorozat lőttek rá ki a 75 és 155-mmes ágyúk. A domb így sem a franciák sem a németek kezén nem volt.

La Ferté erődnél Germer főhadnagy készen állt, hogy támadást intézzen az 1. block ellen, de a német utászok nem voltak teljes biztonságban,  mivel nehéz tüzérségi zárótüzt vártak az erődre és környékére. Weisenberger is nagy számú áldozatra számított a francia tüzérség tüze miatt. Azonban semmi sem történt. A francia hadosztálytüzérség, mely támogatta az ellentámadást és Le Chesnoy 75 mm-es ágyúja nem lőtte a La Ferté körüli területet, azért hogyne találja el a saját gyalogságát és tankjait.

            Az utászok a tervek szerint tudták folytatni a támadást, Germer tudta hogy az emberei meg tudják semmisíteni a 1. blokkot és fel tudják gyújtani azt ezért ehatározta, hogy egy áltámadást vezet a 2. blokk ellen, miközben az emberei a fő támadást végzik az 1. block ellen annak nyugati fala mentén. A németek igényelték és meg is kapták a tüzérség támogatást, hogy az akadályokon rest nyissanak. A tüzelés 22.10-kor kezdődött és 22.40-ig tartott, mikor a tüz áthelyeződöttó St. Walfroy magaslat felé.

Az utászok ekkor azonnal ugrottak: Grothaus ahdnagy emberei a barrikádokon átnyomultak, melyet szétbombázott a tüzérség., miközben Ahr hadnagy emberei (171/III. utász zászlóalj), megmászta az 1. block tömbjét. A kupolában lévő géppuska nem tüzelt eközben. Az utászok a robbantó töltetekből három kupolára az 1. blokknál lévő négyből, a 88-asok által lőtt mélyedésekbe helyeztek,  felnyitva a kupolákat, majd kézigránátokat füstgránátokat és még több robbanóanyagot dobtak a blokkokba, mely hasonló pusztítást végzett ott is. 01.00 körül május 19-én az utászok befejezték a munkájukat az erőd tömbjén. Ellenintézkedésként a franciák akciója ellen Germer elrendelte a 211/7. századnak, hogy tartsa a megmaradt ép kupolát és az 1. blokkbejáratát tűz alatt.

Lent a folyosókban, 35 m mélyen a felszín alatt, összegyűltek a 1. és 2. blokk túlélői. Bourguignon hadnagy az evakuáció után nézett, de ehhez a lépéshez szüksége volt a jóváhagyásra. Miután mindkét blokkot kiürítették a folyosókat lezárták. A természetes levegőzés viszont megállt, annak ellenére hogy az embereknek volt gázmaszkjuk problémáik, voltak azok szűrűivel. Az emberek a padlóra feküdtek és várták a csodát, hogy kikerüljenek onnét.

03.00 körül Bourguignon kapcsolatott tudott létesíteni Le Chesnoy erődjével és elmondta nekik a súlyos helyzetüket. Habár a kommunikáció a törzskarral még folyt. Ott az erőd kiürítéséről hallani sem akartak. 04.00-kor Bourguignon hadnagy telefon kapcsolatot kapott egy magasabb parancsnoksággal is, de hasonló választ kapott. Fél órán belül a helyzet reménytelenné vált. Tucatnyi katona fulladt meg addig is.
            05.00-or 19-én, La Ferté erődje elküldte utolsó üzenetét: Sailly adjuntáns küldte gyenge hangon, hogy a túlélők megpróbálják elhagyni a folyosót, de senki sem érte el a felszínt.
            19-én kora
reggel, a német utászok megpróbáltak az erődbe hatolni, de ott erős és sűrű füsttel találták szembe magukat, és nem haladtak tovább. A délután során Könnecke emberei felrobbantották a megmaradt utolsó ép kupolát is.

            A franciák megfigyelők állást foglaltak el a St.Walfroy magaslatán. Ők még azt hitték hogy La Ferté 1. blokkját még nem szállták meg a németek. Falvy tábornok elhatározta, hogy egy felderítő csoportot küld. A járőrt Fievet alhadnagy vezette, és mivel az erőd felépítése ismeretlen volt a gyarmati csapatok előtt a 155. gyalogezred emberei is csatlakoztak hozzájuk. 19-ről 20-ra virradó éjszaka a felderítő csapat az erőd felé haladt, de mielőtt még elérték volna, felfedezték őket és erős géppuskatüzet kaptak onnan.

Következő éjszaka a különítmény újabb próbát tett, a francia tüzérség pedig a 75 mm-es ágyúkkal volt zárótüzet, hogy megtisztítsa a területet, de ennek ellenére a csoport nem tudta elérni a célpontját. Május 25-én újabb kísérletet tettek, a ködnek köszönhetően a francia járőr elérhette az 1. blokk utolsó romjait. Ott gyors felderítést végeztek, de mikor a helyzet világossá vált: tűz mindenütt, szétrobbantott falrészek, melyek lezárták a járatokat. Május 27-én újabb járőr ment ki a 155. gyalogezredből, melyet ez úttal műszakiak is támogattak gázmaszkokkal felszerelve, azért hogy az erőd folyosóiba behatoljanak. Ez alkalommal azonban nem tudtak eredményt elérni, mert a 211/II. zászlóalj katonái már beásták magukat az erdő körül.