40. direktíva (Az Atlanti fal építésének elrendelése)


A Führer és a fegyveres erők legfőbb parancsnoka

A Führer főhadiszállása

1942. március 23.

Direktíva száma: 40.

Tárgy: A parti területek parancsnokainak hatásköre

I. Általános megfontolások:

Az európai partvidék az elkövetkező hónapok során ki lesz téve an­nak a veszélynek, hogy az ellenség nagy erőkkel partraszállást hajt rajta végre.

A partraszállási műveletek helvét és idejét nem csupán műveleti megfontolások határozzák meg. A más hadszíntereken elszen­vedett sikertelenségek, a szövetségesekkel szembeni kötelezett­ségek és a politikai megfontolások arra késztethetik őket, hogy pusztán katonai szempontból valószínűtlennek tűnő döntéseket hozzanak.

Még a korlátozott célú ellenséges partraszállások is súlyos mér­tékben akadályozhatják saját terveinket, ha sikerült megvetniük a lábukat a partvidéken. Megzavarhatják part menti tengeri köz­lekedésünket, és leköthetik hadseregünk és légierőnk erős egy­ségeit, melyeket így létfontosságú helyszínekről kell átvezényel­nünk. Különösen veszélyes helyzet állna elő, ha az ellenségnek sikerülne elfoglalnia repülőtereinket, vagy egy saját repülőteret alakítana ki a megszállt területen.

A parton és környékén található számos ipari létesítmény, némelyik különösen nagy értékű gyárüzemnek ad otthont - még inkább arra csábíthatja az ellenséget, hogy helyi jellegű, meglepe­tésszerű támadásokkal kísérletezzen.

Különösen nagy figyelmet kell szentelni az angol partra szállási előkészületeknek a nyílt partvidéken, mivel számos páncélos partra szállító hajó áll rendelkezésükre, melyek alkalmasak páncélgépjárművek és nehézfegyverek partra juttatására. Nem lehet kizárni a nagyszabású ejtőernyős- és légi szállítású csapatok támadása lehetőségét sem.

 

II. Általános műveleti utasítások a partvédelmi erők számára:

1.         A partvédelem minden fegyveres erő feladata, amely különö­sen szoros és teljes mértékű együttműködést követel meg az egyes egységek között.

2.         A hírszerző szolgálatnak, valamint a haditengerészet és a légi­erő napi felderítéseinek jó előre információkat kell szolgál­tatniuk az ellenség készültségi állapotáról és partraszállási elő­készületeiről.

Ezért minden arra alkalmas tengeri és légi járműnek az ellenséges behajózási pontokra és konvojokra kell koncent­rálnia, azzal a céllal, hogy a parttól a lehető legnagyobb távol­ságban megsemmisítsek ezeket.

Ennek ellenére elképzelhető, hogy az ellenség ravasz álcá­zással, a kiszámíthatatlan időjárási körülmények kihasználá­sával végrehajt egy meglepetésszerű támadást. Ezért minden olyan egységnek, amely ki van téve ilyen váratlan támadások­nak, állandó készültségben kell lennie.

A parancsnokok egyik legfőbb kötelessége, hogy meg­szüntessék a figyelmetlenséget katonáik körében, mivel az a tapasztalatok szerint az idő múlásával egyre fokozódik.

3.         A part védelmében - amibe beleértendők a parti vizek is a kö­zepes partvédelmi tüzérség hatósugarán belül - a tervezés és a védelmi intézkedések foganatosításának felelősségét egy­értelműen és fenntartások nélkül egyetlen parancsnokra kell ruházni, ahogy ezt a közelmúlt harctéri tapasztalatai is mu­tatják.

A felelős parancsnoknak a fegyveres erők, a fegyveres erőkön kívüli egységek és szervezetek, valamint a területen működő polgári hatóságok minden elérhető erejét és fegy­verzetét tel kell használnia az ellenséges szállító járművek és a partra szálló erők megsemmisítése érdekében. Oly módon kell alkalmaznia a rendelkezésére álló eszközöket, hogy a tá­madás lehetőleg még a part elérése előtt, vagy végső esetben ma­gán a parton összeomoljon.

A partot ért ellenséges erőket azonnali ellentámadással meg kell semmisíteni, vagy vissza kell szorítani a tengerbe. Erre a feladatra minden fegyverrel rendelkező személyt fel lehet használni, szolgáljon a hadsereg bármely egységében, vagy a hadseregen kívüli szervezetben. Azonban a tenger­parti ellátó létesítmények munkakapacitásának folyamatosan rendelkezésre kell állnia, ezért ezeket a munkásokat nem le­het bevetni a szárazföldi harcokban. Ugyanez vonatkozik a légierő földi előkészítő stábjára, valamint a repülőtereket védő légvédelmi ütegek legénységére is.

Egyetlen parancsnokság vagy alakulat sem kezdemé­nyezhet visszavonulást, semmilyen körülmények között. A parton és a part közelében állomásozó német csapatoknak felkészültnek, jól képzettnek kell lenniük.

Meg kell akadályozni, hogy az ellenség megvesse a lábát azokon a szigeteken, amelyek veszélyt jelenthetnek a konti­nensre vagy a part menti hajóforgalomra.

4.         Az erők elosztását és a védművek kiterjedtségét úgy kell meg­határozni, hogy a legerősebben védett pontok azokon a he­lyeken legyenek, ahol a legnagyobb a valószínűsége az ellen­séges partraszállásnak (megerődített területek).

A kisebb szabású, meglepetésszerű támadásokkal fenye­getett parti szektorainkat erődök láncolatával kell védem, melyek lehetőség szerint támogatást kaphatnak a parti üte­gektől. A háborús erőfeszítések szempontjából jelentőséggel bíró katonai és ipari üzemeknek ezeken az erődökön belül kell elhelyezkedniük.

Ugyanezen szabályaik érvényesek a part merni szigetek­re is.

A kevésbé lényegéten szektorokban folyamatos megfi­gyeléseket kell végezni,

5.         A partvidék szektorokra osztását a három szervezet kölcsönös egyetértéssel állapítja meg, vagy ha a helyzet megkövetek, a felelős parancsnok (III. szakasz, 1. pont) döntése a mérv­adó.

6.         A megerődített területeket és támpontokat az erők megfe­lelő elosztásával, Körkörös védelem kialakításával, valamint az ellátás megszervezésével alkalmassá kell tenni arra, hogy túlerőben lévő ellenséggel szemben is hosszabb ideig kitart­sanak.

A megerődített területeket és támpontokat az utolsó emberig védeni kell. Soha nem kerülhet rá sor, hogy a védők lőszer-, élelem- vagy vízhiány miatt leadják ezeket.

7.         A felelős parancsnok (III. szakasz, 2. pont) dolga a part folyamatos figyeltetése, illetve  annak biztosítása, hogy a külön­féle szolgálatok felderítési jelentéseit gyorsan feldolgozzák, egyeztessék, illetve továbbítsák a főparancsnokságnak és az érintett polgári hatóságoknak.

Amint bebizonyosodik, hogy küszöbön áll egy ellenséges művelet, a parancsnoknak joga van elrendelni összehangolt, egymást kiegészítő tengeri és szárazföldi felderítést. S. A parti területeken a fegyveres erők egyetlen parancsnoksága vagy alakulata, de a nem katonai szervezetek és egységek sem részesülhetnek a békeidőben megszokott privilégiumokban. Elszállásolásuk, biztonsági előírásaik, felszerelésük, közvet­len készültségi állapotuk, illetve az állomásozáshoz kiválasz­tott terep is kizárólag azt a célt szolgálja, hogy szükség esetén a leggyorsabban és a legnagyobb erővel reagálhassanak egy ellenséges támadásra. Ahol azt a katonai helyzet meg­követeli, a polgári lakosságot haladéktalanul evakuálni kell.

III. A parancsnokok hatásköre:

1.      A partvédelem előkészítéséért és kivitelezéséért a következő személyek felelősek a német parancsnokság alatt álló területe­ken:

(a)    A keleti hadműveleti területen (kivéve Finnország):

A hadsereg főparancsnoksága által kijelölt parancsno­kok.

(b)   A hadsereg lappföldi főparancsnokságának part menti
területén:

A hadsereg lappföldi főparancsnokságának parancs­noka.

(c)    Norvégiában:

A norvég fegyveres erők parancsnoka.

(d)   Dániában:

A dániai német csapatok parancsnoka.

(e)    A megszállt nyugati területeken (beleértve Hollandiát is):

A Nyugat főparancsnoka.

A partvédelem szempontjából a (d) és (e) pontokban ismertetett parancsnokok közvetlenül a fegyveres erők főparancsnokságának alárendeltségébe tartoznak.

(f)         A Balkánon (beleértve a megszállt szigeteket is): A délkeleti fegyveres erők parancsnoka.

(g)       A balti területeken és Ukrajnában:

A balti területek és Ukrajna fegyveres erőinek parancs­noka, (h)   A honi hadszíntéren:

A parancsnoki jogkörrel rendelkező admirálisok.

2.      A III. szakasz 1. pontjában megjelölt parancsnokok ezeknek a feladatoknak a végrehajtásában teljes parancsnoki jogkörrel rendelkeznek a területi fegyveres erők vezetési törzsei, a né­met polgári hatóságok, valamint a nem katonai szervezetek és
egységek felett.

Jogkörük gyakorlásához kiadhatják a szükséges taktikai, adminisztratív és ellátási utasításokat, illetve intézkedhetnek azok mielőbbi végrehajtásáról. A szárazföldi harcokkal kap­csolatos kérdésekben, az egységek kiképzésénél az ő parancsaikat kell követni, és minden szükséges ínformációt a ren­delkezésükre kell bocsátani.

3.     A kiadott parancsok és végrehajtandó utasítások közül a kö­vetkezőknek kell elsőbbséget biztosítani:

(a)   Támpontokkal megerődített területek létrehozása min­den fontosabb, a védelemhez kapcsolódó katonai és ipari létesítmény körül, különös tekintettel a haditengerészet (tengeralattjáró-támaszpontok) és a légierő komplexu­maira.

(b)      A parti felderítés koordinálása.

(c)       A megerődített területek és a támpontok védelme gya­logsági alakulatokkal.

(d)      A megerődített területeken és támpontokon kívül eső, elszigetelt állások védelme gyalogsági egységekkel (parti megfigyelőpontok, légitámadást előrejelző megfigyelő­pontok stb.).

(e)       Földi célok elleni tüzérségi védelem. (A haditengerészet elsőbbséget élvez új ütegek telepítésénél, vagy a már te­lepített ütegek átalakításánál.)

(f)        A védelmi létesítmények, valamint az ezektől távol eső, elszigetelt állások védelmi készültsége, fejlesztése és el­látó bázisa. (Az utóbbiakat a védelemhez szükséges min­den felszereléssel el kell látni: aknákkal, kézigránátokkal, lángszórókkal, szögesdróttal stb.)

(g)       A kommunikációs hálózat.

(h) A csapatok állandó riadókészültségét elősegítő eljárások, a gyalogság és a tüzérség kiképzésének összehangolása a különleges védelmi követelményeknek megfelelően.

4.         Hasonló felhatalmazást kapnak a helyi parancsnokok egészen szektorparancsnoki szintig, így ők felelnek egy-egy partsza­kasz védelméért.

A III. szakasz 1. pontjában ismertetett parancsnokok jelölik ki a parti védelemre beosztott hadosztályok vezetőit, akik ezután teljes felhatalmazással bíró helyi parancsnokok lesznek. Krétán a krétai erődparancsnok jelöli ki őket.

Amennyire egyéb kötelezettségeik engedik, a légierő és a haditengerészet parancsnokai vagy helyi vezetői felelnek az egyes szektorok és alszektorok általános védelméért, különö­sen ami a légierő és haditengerészet létesítményeit is maguk­ban foglaló pontokat illeti.

5.         A stratégiai hadviselésben résztvevő légi és tengeri egységek a légierő, illetve a haditengerészet alárendeltségebe tartoznak. Ellenséges támadás esetén azonban a taktikai megfontolások keretein belül a védelemért felelős parancsnoknak tartoznak engedelmességgel. Éppen ezért meg kell osztani velük a feladatuk ellátásához szükséges információkat, és szoros össze­köttetést kell fenntartani a parancsnokságukkal.

IV  Különleges jeladatok a fegyveres erők alakulatai számára a part-
védelemben,

1.     Haditengerészet

(a)   A parti forgalom megszervezése és védelme.

(b)  A parti tüzérség kiképzése és alkalmazása tengeri cél­pontok ellen.

(c)   A haditengerészeti erők alkalmazása.

2.     Légierő

(a) A parti területek légterének védelme. A partra tett ellenséges légvédelmi fegyverek elleni felhasználás - a helyi parancsnok utasítására - elsőbbséget élvez.

(b) A földi egységek munkájának kiegészítése, illetve azok védelme légitámadás vagy meglepetésszerű szá­razföldi támadás ellen; ez utóbbi olyan esetekben,
amikor a partvédelemnek nincs repülőtere, vagyis a védelem nem elégséges,

(c)  A légierő műveleti alkalmazása. Különös figyelmet kell szentelni a különleges feladatok közben gyakran előforduló ismétlődő parancsokra.

V   Az ezen direktívával ellentétes értelmű rendeletek és utasítá­sok 1942. április 1-jei hatállyal törlésre kerülnek.

Az új műveleti parancsokat, melyeket a parancsnokok az én direktívám alapján adnak ki, a fegyveres erők főparancs­nokságán (OKW) keresztül kell eljuttatni hozzám.

Aláírás: ADOLF HITLER