Anhalter Bahnhof légvédelmi óvóhely Berlinben (1945) - korabeli visszaemlékezés


Anhalter Bahnhof légvédelmi óvóhely Berlinben (1945)
Az Anhalter Bahnhof légvédelmi óvóhely ma

A három lövegtornyon kívül (Flak tornyok) Berlinben az Anhalter vasútállomás közelében kiépített bunker volt az egyik legnagyobb menedékhely. A föld felett három, alatta pedig két emeletet számláló vasbeton építmény falai egyes helyeken négy és fél méter vastagok voltak. A hatóságok fenyőből készült székeket, asztalokat, valamint nagyobb készlet halkonzervet szállítottak ide, ám a fejadagok hamar lecsökkentek, amikor sem üzemanyag, sem élelmiszer nem volt elegendő az országban. Az Anhalter bunker nagy előnye volt, hogy közvetlen összeköttetésben állt az U-bahn alagútjaival, noha a vonatok már régóta nem közlekedtek. Az emberek anélkül tudták gyalog megtenni a Nordbanhofhoz vezető öt kilométeres utat, hogy közben bármilyen veszélynek is kitették volna magukat.

A bunkerben uralkodó állapotok borzasztóak voltak, mivel a létesítmény 3600 négyzetméterén mintegy 12000 ember zsúfolódott össze. Akkora volt a tömeg, hogy még akkor sem lehetett volna eljutni a mosdóhoz, ha az nyitva lett volna. Egy nő leírta, hogyan állt hat napon keresztül egy helyben.  Tisztálkodásra sokat adó németek számára mindez hatalmas megpróbáltatás volt, ám a közműszolgáltatás akadozása miatt elsődleges fontossága az ivóvíz beszerzésének lett. Volt egy működőképes kút a vasútállomás közelében, és a bejárat közelében álló fiatal nők vállalták a kockázatot, hogy vödörrel a kézben odarohannak. Közülük sokan életüket vesztették, mivel a vasútállomás a szovjet tüzérség egyik elsőszámú célpontjának számított. A visszatérőket azonban hálával halmozták el a gyengék, akik maguk nem tudták volna vállalni az utat. A víz csereeszköznek is megfelelt, hiszen azok, akik nem voltak elég bátrak e vesszőfutáshoz, szívesen adtak élelmiszert egy-egy kortyért cserébe. …

 

. Kora délután egy másik trükköt is bevetettek. Három német civil jött elő fehér zászlóval egy alagutakból és háromszintes légvédelmi bunkerekből álló komplexumból. Azt kérdezték, a civilek szabadon elmehetnek-e. Egy katonatiszt, a gárdista Kuharev őrnagy egy katonai tolmács kíséretében és tíz géppisztolyossal előrement egyezkedni velük. A három civil Kuharev őrnagyot az alagút bejáratához vezette. Ekkor három német tiszt jelent meg. Felajánlották neki, hogy bekötik a szemét, és hogy beszéljék meg a dolgokat odabenn, de Kuharev ragaszkodott hozzá, hogy kívül tárgyaljanak. Végül megegyeztek, hogy az odabent menedékbe húzódott 1500 civil kijöhet. Miután elmentek, a német százados bejelentette, hogy a Wehrmacht megmaradt tagjainak most végre kell hajtania a Führer végakaratát, hogy a végsőkig ellenálljanak. Megfordultak, hogy bemenjenek az alagútba. „Ám Kuharev elvtárs nem volt olyan könnyű eset” folytatódott a jelentés. „Ez a merész politikai tiszt előhúzott egy, a kabátujjában elrejtett kisméretű pisztolyt, és megölte a századost és a két másik tisztet.” A 170. gárdalövész-ezred géppisztolyosai lementek a bunkerbe, és a németek odalenn megadóan felemelték a kezüket. Sokan közülük fiatal tisztjelöltek voltak. …