Hadijelentések, csaták és új fordulatok
(1941. december) - korabeli összefoglaló


Most már csak a lényeges keresése és a rend­tartás lehet a háborús világ szerény krónikásának feladata. A sejtett dolgok nagyobbik része bekövet­kezett, a szellemi vita megszűnt, a háború lángja átcsapott a földteke másik felére is és már csak-néhány kicsiny sarka maradt a semlegességnek, emlékeztetni az emberiséget, ki tudja meddig, a békés félrehúzódás ideiglenes lehetőségeire... Szétszakadoznak a sejtett titkok, eltűnnek az er­kölcstelen kétértelműségek s elrendeződik két óriási tábor a végső küzdelemre meghatározni fegyverrel az emberiség jövendőjének útját.

Milyen messze van már az idő, amikor még a derülátók a háború elszigetelődésében hittek s jóslásaikat szétpattanó, színes szappanbuborékok­nak a híg levegőbe eregették. Milyen távoli és haszontalan a sok elmúlott vita és szájharc az erő­viszonyokról, szemben a kifejlett tényekkel és az igazsággal. A világ erkölcsi, szellemi és gazdasági válságát csak elmélyítette a sok nagyhangú ma­gyarázat és a múlt konok védelme.

A két tábor réges-régen kialakult a lelkekben s a fegyverek azért dördültek el, mert a világ laggazdagabb álla­mainak önzése, á puszta létjogokat is megtagadta a szegényebb és dolgosabb nemzetektől. Ezt az igazságot semmiféle hamisítás nem tudja meg­karcolni! A gazdag és a szegény államok és nem­zeti közösségek csatája dúl s jó adag nagyzolás szükséges ahhoz ebben az új világháborúban, hogy szegény országok fiai, rokonszenvet az angolszász

gyarmatpolitika iránt érezzenek... A hadba lépett demokráciáknak csak a zsidóság és a kommuniz­mus a természetes szövetségese. Minden, ami nem­zetközi, egy táborba rohant a viharban. Az arany, a spekulatív tőke urai, az országhatárokat gyűlölő plutokraták, marxista vezérek és bolygó zsidók, gyökértelen intellektüel elemek és vánnyadt paci­fisták, majdnem szétrobbannak a harc hirdetésé­től s csak akkor rekednek el, ha a közelükben a béketűrésből kivert ellenfél bombája robban, ami kétségtelenül igen kellemetlen következménye a szakadatlan uszításnak ...

 

Az Egyesül Államokban

 

évek óta fékeveszetten tombol a mesterségesen szí­tott gyűlölet az európai nacionalista államok és Japán ellen s ez a bőven adagolt zsidó méreg fel­szívódott az állami szervezetbe és olyan hivatalos intézkedésekben érvényesült, amelyek már egy esz­tendő óta száz okát szolgáltatták a jogos hadüze­netnek. Hosszú hónapok óta nyílt parancsa van az amerikai haditengerészetnek, felszólítás nélkül tüzet nyitni az Atlanti Óceánon a német hajókra s az angol-német háború kezdete óta nyílt titok, hogy a „semleges" amerikai hajók állandóan rádió­üzenetekkel irányították az angol flottát a tenge­ren látott német egységek nyomába, vagyis sértet­lenségüket gyilkos hadikémkedésre használták fel. Amerika semlegességi törvénye már szétrongyolt papírdarab volt, amikor megváltoztatták és törvé­nyes felhatalmazást adtak Anglia szabadjára enge­dett támogatásának. Amerika támaszpontokat szer­zett, megszállta az európai térben Izlandot, meg­fenyegette Portugáliát, felfegyverezte kereskedelmi hajóit s a veszélyeztetett vizekre küldötte azokat, hadihajókkal kísértette az angol fegyverszállítmá­nyokat, lövetési parancsot adott, lefoglalta a ten­gelyhatalmak követeléseit, kiadta a Kanadából megszökött szerencsétlen hadifoglyokat, blokádot rendelt el Japán ellen s idegen államokat is kény­szerűéit parancsainak végrehajtására. Ezeket a súlyosan háborús intézkedéseket úgy a sajtóban, mint a politikai közéletben, egy olyan mértéktelen elvadult hangzavar kísérte, amelyet valóban csak páratlan és példaadó fegyelemmel lehetett eltűrni a tengelyhatalmak országaiban. Roosevelt kijelen­tette, hogy az amerikai érdekhatár ott húzódik, ahol megszabják... Ilyen imperialista kijelentésre még Anglia sem vállalkozott, pedig Churchill sem válogatós a súlydobálásban. A japán egyezkedési tárgyalásokon Cordell Hull ultimátumszerűén azt követelte, hogy Japán vonuljon ki Kína területéről és kössön baráti szerződést a szovjettel! Roosevelt kandallócsevegéseket küldözgetett üzenetek formá­jában Hittlernek, Mussolininek és a japán császár­nak és sértődötten csodálkozott azon, hogy világ­boldogító szónoklataitól nem ájulnak el Európá­ban és a Távol-Keleten úgy, mint az elzsidósodott amerikai sajtó újságírói...

Amerika ennek a világhatalmi mámortól ittas tintazsidóságnak révületében él s a kiskereskedők milliói elhitték az örökös propagandában, hogy minden amerikai bölcsebb, okosabb, vitézebb és na­gyobb minden európai embernél. A népvegyületek katlanjában lebecsülték már az egész világot, amikor a többi földrészek lakossága érdeklődéssel, jó­indulattal és minden ellenséges szándék nélkül nézte és figyelte az új világ valóban szédítő bol­dogulását.

Az európai háború sodrában, a ridegen szá­mító amerikai tőke, a hadfelszerelési szállításokra spekuláló vállalkozás és a saját nagyságától elbó­dult nyárspolgár szövetsége teremtett beteges és kihasználható háborús hangulatot s a józan és ér­telmes amerikaiak milliói, akik érezték, hogy az irányított szenvedélyek rossz útra térítik az orszá­got, — a háttérbe szorultak s politikai erejüket nem is érvényesíthették a demokrácia terrorjában.

A türelmes újságpapiroson olyan egyszerű, világos és villámgyors volt Amerika győzelme a tengelyhatalmak fölött, amilyen bonyolult, nehéz és lehetetlen ez az előre megírt diadal, a valóság­ban ... Még Roosevelt beszéde is csendesebb lett a Csendes Óceánról érkezett első hadi- hírek után s csak avval vigasztalta Amerika népét, hogy az elmúlott tárgyalási hónapokat a hadiipar alaposan kihasználta. Korunk halhatatlan tréfája is elcsat­tant ezen a héten: — Beaverbrook angol hadfelsze­relési miniszter megüzente Washingtonba, hogy amennyiben az Egyesült Államok megszorul hadi­anyagban, a brit birodalom kanadai gyáraival szí­vesen kisegíti a bajból. A milliomos nagybácsit megkínálták nyilvánosan egy kis gyorssegéllyel.

 

Japán harca

 

a szárazföldön, a tengeren és a levegőben, az ellen­séget megdermesztő viharos iramban indult meg. Óriás távolságok nehézségeinek leküzdésével, a sokból s a kezdeti sikerek máris azt mutatják, hogy a japán fegyverek csapásai alatt minden

angolszász haditerv összeomlott s ahogy Churchill mondotta, újra kell kezdeni a védelem és a táma­dás terveinek kidolgozását. Ez a beismerés azt jelenti, hogy a kezdeményezés roppant erejét Japán veti harcba s új meglepetésekkel, az új ellenséges elgondolásokat is idejében meghiúsít­hatja.

A japán hadműveletekben két fővonalat különböztethetünk meg a kitűzött célok és a jövendő alakulása szempontjából egyaránt: a szárazföldi és a tengeri hadviselést. Összefüggésük nyilvánvaló, de pillanatnyilag a tengeri harcok az anyaország közvetlen védelmének nagy célját szolgálják, a hongkongi, thaiföldi és brit-maláji harcok azonban veszedelmes támadások a távol-keleti angolszász uralom bástyái ellen. Wake, Midway és Hawai szi­getén a japánok összerombolják azokat a támasz­pontokat, ahonnan az amerikai haderők tengeri és légi támadásokat vezethettek volna Japán földje felé, az ázsiai szárazföldön azonban a japánok fog­lalnak támaszpontokat, hogy haderejük hatósugarát a déli szigetek világára véqlegesen kiterjeszthes­sék ... A megkülönböztethető stratégiai célok kö­zött sajátos, külön hely illeti meg a Fülöp szigete­ket, ahol a kettős cél már a végső döntés akara­tában találkozik. Hongkong elfoglalása után, csak a Fülöp szigetek csoportja lehet a szárazföldről való japán terjeszkedés következő támaszpontja az új ázsiai rend megvalósításához ...

Nem valószínű, hogy az angolszász hatalmak a közeljövőben és a bemutatott példák után, a döntő tengeri ütközet megvívását kierőszakolják! Nincs megbízható hír arról sem, hogy Hawai szi­getek kikötőiben hány amerikai hadihajó van kö­rülzárva és érdemes-e felszabadításukra minden rendelkezésre álló erőt egy kockázatos csatába vetni. Az angol távol-keleti flotta élére zászlós­hajónak 'egy 10.000 tonnás cirkálót állítottak, ami gyönge pótlás az elsüllyesztett Prince of Wales után, viszont az Atlanti-óceánról és Földközi-ten­gerről vezényelni el a nagyobb- egységeket a dél­kínai vizekre, mostanában szándékos öngyilkosság­nak látszik ...

A nagy japán csatahajók az eddigi hírek sze­rint, még nem is szóltak bele a mennydörgő vi­tába. A Mutu, a Nagato, az Ilyuga, az Ise, a Huso a Jamasxro, a Haruna, a Kirisima, az Ileiso és a Kongó, óriás, új testvéreikkel együtt, még csak ezután jelennek meg a színen ... A 30.000 tonnás Huso és Jamasiro, 23 csomós sebességgel, a japán flotta lassú egységei közé tartoznak, de a leggyor­sabb amerikai csatahajók sem futnak 22 csomós sebesség fölött!... Az ilyen különbségeket nem lehet szép szónoklatokkal eltüntetni, hogy ne is beszéljünk japán tengerészeinek kipróbált hősiségéről és tudásáról. Japánnak is az a nagy elő­nye, ami a német birodalomnak: szárazföldi had­seregét, a légi erőt és a haditengerészetet arányo­san, mély tagozottságban fejlesztette ki s ez adja meg verhetetlen ütőerejét. Mit ér Hongkong ét Szingapúr a biztos fölényt nyújtó flotta és légi erő nélkül?... Vastest, amelynek se keze, se lába nincs ebben a pillanatban. Amerika a háború ki-robbantásával elsősorban Anglia távol-keleti érde­keit sebezte halálra. Talán tudja, hogy miért...

 

Hongkong végórái

 

elérkeztek. Bekerítése sikerült. A szigetet a tenger felől japán hajók őrzik s a szárazföldön a japán csapatok elfoglalták Kaulun (Kowloon) városát, ahonnan a 18 km. hosszú és 3—8 km. széles szigeten épült milliós város és az angol erődvonal a repülőtérrel együtt halomra lőhető... Az ost­romló csapatok parancsnoka megadásra szólította fel az angol védőőrséget, de az ajánlatot az angolok visszautasították. Hongkong elvesztése szétszakítja azt a védelmi háromszöget, amelyet Anglia az ausztráliai Darwin, a malájföldi Szingapúr és a kínai Hongkong közé záró erődítménynek kiépített. Fontos azonban Hongkong elesése a száraz­földi előnyomulás szempontjából is, mert a tengeri utánpótlás bőséges lehetőségét biztosítja a Csang-kaisek elleni hadműveletekhez.

A maláji félszigeten a japánok megsemmisí­tették az angol főerőket s további foglalásuk gyor­saságát elősegíti Indokína és Thaiföld baráti moz­gósítása az angol elnyomás ellen. A japán csapa­tok több helyen partra szállottak a maláji félszi­geten s Thaiföld deli részén egyesültek a szövet­séges állam csapataival. A félsziget déli részén teljesen megsemmisült egy angol páncélos had­osztály s a japán csapatok gazdag zsákmánnyal folytatták a gyors előretörést Szingapúr irányába. A maláji félsziget repülőtereinek és a csapatszál­lító hajóknak sikeres légi bombázása megakadá­lyozza az angol erők felvonulását a félsziget kes­keny területén. A szingapúri főparancsnokság a holland gyarmatok csapatainak felhasználásával kívánja a japán előnyomulást meglassítani. .

 

A Fülöp-szigeteken

 

erősödik a japán szárazföldi erők nyomása. Ma­nilától 100 kilométerre a Fort Stotsenberg, a leg­nagyobb amerikai erőd romokban hever s Clark Field hatalmas repülőtere fölött egyetlen légi csa­tában 50 amerikai repülőgép pusztult el. Davao városának katonai célpontjait állandóan támadják a japán repülők. Mac Arthur amerikai főparancs­nok kb. 40.000 katonáját rendkívül nehéz arányo­san elosztani a nagyobb szigetek védelmére. A főerők Luzon és Mindanao szigetén helyezkedtek el, de a japán partszállás és az ejtőernyős csapa­tok harca sok száz elszigetelt arcvonalat teremtett az északi Vigan és a déli Davao városa között, 1300 kilométeres területen, vagyis kilométerenkint 30 amerikai katonával., . Nyilvánvaló, hogy az amerikaiak csak egyes fontos pontokon vehetik fel a küzdelmet a japánokkal, megtartani, vagy elveszíteni a több mint 7000 Fülöp-szigetet. Manila, a főváros előtt a japánok elfoglalták Lw-bang szigetét s a manilai öbölbe bezárva tartják az amerika hadihajókat. A japánok előnye kétség­telen s a Manila körüli harcok megpecsételhetik a védősereg sorsát.

 

Hawai szigete

 

esik legközelebb az Egyesült Államok partvidéké­hez abból a szigetláncolatból, amely Midway, Wake és Guara támaszpontjain át, az amerikai hadsereget Japán megtámadásához segíthette volna. Ezekbe a szigetekbe az utolsó évek alatt rengeteg pénzt öltek bele, de a nagy anyagi áldo­zatok eredményeit Japán légi ereje és flottája a háború első napjaiban tönkretette. Knox amerikai tengerészetügyi miniszter Honoluluba érkezett a szörnyű veszteségek okainak megvizsgálására s ott-tartózkodásának első 9 órájában 7 japán légitáma­dást élt át, hiányos tapasztalatainak kibővítésére.

A Hawai körüli tengeri csatáról, —- amelyben aí' Arizona is elsüllyedt, még nincs végleges jelen­tés, — de a híres PearI Harbour sok amerikai csatahajó temetője lett s a légierők súlyos veszte­ségei is a Japán fölényt bizonyítják. Midway. és Wake szigeteinek katonai berendezései elpusztul­tak s Guam szigetéről már az amerikai jelentés is megállapítja hogy elveszett... Érdekes, hogy az épen elfogott „Wake" amerikai ágyúnaszádot, a japánok már átkeresztelték és harcba állították Amerika ellen ...

Egy rövid összefoglaló jelentés szerint, az Egyesült Államok hadiflottájából legalább 250.000 tonna süllyedt el és 270.000 tonna sérült meg, egyelőre hasznavehetetlenre, Anglia pedig 80.000 tonna hadihajót vesztett el véglegesen. Ezen kívül Japán az amerikai és az angol kereskedelmi ha­jók százait szedte össze a Csendes-óceánon a há­ború első hetében . .. Az angolszász hatalmak az első fordulót 600.000 tonnás gyengüléssel végez­ték, ami veszteségnek és japán győzelemnek egy­formán páratlan világtörténelmi esemény! . . .

Japán ázsiai bölcsességgel figyeli katonáinak hőstetteit. A tokiói kormány hosszú és kemény há­borút jósol s felkészül a veszteségekre is. A ber­lini japán nagykövet a gratulációkra ezt a régi mondást idézte: „Minden győzelem után, szoro­sabbra kell húzni a rohamsisak szíjját..."

 

A szovijetfront

 

aránylagos csöndjéről beszélni nagy tévedés lenne. A 25—30 fokos hidegben szünetelnek a nagyobb hadműveletek, de a helyi jellegű támadások, és ellentámadások éjjel-nappal felverik a harcterek csöndjét. Leningrád körül több nagy szovjet támadást és kitörési kísérletet vertek vissza a németek és véres veszteségeket okoztak a támadók sűrű sorai között. A szovjet hadszíntéren tervsze­rűen folyik az arcvonalak téli kiegyenesítése s a szövetséges hadseregek pontosan elvégzik felada­tukat. A légierő támadása mindenütt megélénkült a szovjet csapatösszevonások, a felvonulási vona­lak, a repülőterek és a front mögötti hadicélpontok ellen. Moszkva bombázása változatlanul tovább tart és Leningrád katonai pontjainak eredményes ágyúzása nyomán a körülzárt város területén ha­talmas tüzek keletkeztek. A Donyec-kanyarulatban és a Don alsó folyásánál említésre érdemes válto­zás nem történt. A német hadsereg berendezkedé­sének napjait a szovjet propaganda a vörös hadse­reg győzelmének kikürtölésére hasznosította az angolszász világban. Ezekre a hazug hírekre csak az lehet a felelet, hogy a szövetséges csapatok 1,600.000 négyzetkilométer területet tartanak megszállva, viszont a frontkiegyenesítési műveletek olyan kis területen történnek, hogy azokat a térké­pen feltüntetni sem lehet...

 

Észak-Afrikában

 

makacs és elkeseredett harc tombol. Bar dia és Sollum hősiesen ellenáll az ellenség fokozódó nyo­másának. A harcok súlypontja Tobruktól nyugatra helyeződött, ahol az angolok újabb és újabb pán­célos tartalékok bevetésével szélesítik ki a fron­tot. Az afrikai csata negyedik hetében, Anglia kö­zel-keleti hadseregének összpontosított túlerejével próbálja kicsikarni a győzelmet s nem sajnál semmi áldozatot, mert seregeit az új katonai világ­helyzet más felé szólítja ... Egyelőre a hatalmas túlerő sem volt elegendő a német és olasz hősi ellenállás leküzdésére. Az angol hadvezetőség le­váltotta Cunningham. tábornokot s a kinevezett Ritchie tábornoktól várja a veszteséges hadjárat ^gyors befejezését. Az olasz légierő Máltát bom­bázta heves erővel és a Földközi tengeren súlyosan megrongált egy angol cirkálót és egy rombolót.

Anglia valóságos élet-halál harcot kezdett Észak-Afrikában csapatainak felszabadítására, mert a Japán hadüzenettel előállott új világhelyzet terhe elsősorban Angliára nehezedik. Az Atlanti óceánon nem csökken Németország támadó lendülete s Churchill hosszú ideig nem remélhet segítséget Amerikától. Anglia kereskedelmi hajótere a há­ború kezdetén 25,000.000 tonna volt s ennek a ha­talmas hajóhadnak több mint a fele már elpusz­tult. Idegen segítség nélkül Anglia képtelen hajó­zási feladatainak megoldására s a földközi-tengeri hajózás biztosítása most lett csak igazán létérdeke a Szigetországnak! Ez a mindenekfölött fontos tény magyarázza meg Anglia észak-afrikai erőfeszítését. A véres ütközetekben abban rejtőzik az angol tra­gédia, hogy a győzelem sem rendítené meg a ten­gelyhatalmakat, de az angol vereség véglegesen, aláásná a brit birodalom tekintélyét a közel-keleten . . .

 


A "Cororan" német segédcirkáló Ausztrália partvidékén elsüllyesztette a hatalas "Sidney" ausztráliai cirkálót. Az egész világ bámulva kérdezte, hogy került az aránylag gyönge egység a világ másik felére...?
A "Sztalin" 12000 tonnás szovjetgőzös furcsa módon fogságba került. Egy könnyű sérülés után elfogta két kis német gyorsnaszád 80 főnyi legénysége, holot a Sztálin fedéltezén 6000 katona volt s rengeteg hadi felszerelés...
Isoroku Jamamoto tengernagy, a japán hajóhad főparancsnoka, akinek érdemeit császári kiáltvány örökítette meg a Hawai irányában működő erők győzelmes csatája után.
Sugiyama, a hadsereg vezérkari főnöke
Az Ark Royalt elsüllyesztő német tengeralattjáró sértetlenül befutott egy olasz kikötőbe.
Guam szigetének kikötője, amelyet ajapán repülők bombáztak. Guam közelében süllyesztették el a "Penguin" amerikai aknakutató hajót.
Nagano admirális, a tengerészeti vezérkar főnöke
Dohihara vezérezredes, a hadsereg légi erejének parancsnoka
Sawamoto ellentengernagy, a haditengerészet légi erejének parancsnoka
Olasz lángszóró osztag előrenyomuláűsa az ellenséges állások felé, egykigyulladt páncélos közelében
Lángokban és füstben omlik össze egy angol támadás a marmarikai olasz állások előtt
Szidi Barrani főútvonala az elmúlt heti csatákban. Erődítmények, házak, sátrak és angol járművel légi fényképeinek pontos tanulmámnyozása után következik a stukák félelmetes támadása...
Szétrombolt, égő angol szállítóoszlop. Az előtérben heverő katonai kocsi roncsain igen sok golyó nyoma látszik...
Homokvihar száguld végig a Szidi-Barani útvonalán, lépéselre sem lehet látni ilyenkor a sivatagban, de a légi felvétel viéágosan mutatja az óriás tüzek füstjét, a felkavart homoktenger fölött.
Harold Deuny amerikai újságró a New York Times haditudósítója, olasz hadifogságba került az észak-afrikai harcokban. Már nem igen tudósíthatja lapját a - japán-amerikai ahdszíntérről...
Magányos német géppuskás az észak-afrikai tengerparton.
Parancsnoki látogatás a német légelháírtó ütegnél. Rend és fegyelem mindenütt. Még a sisakok is glédában állnak...
Szollum és Bardia között a németek elfogott angol gyorscsónakkal közlekednek az angolok szeme láttára és az ellenséges ágyúk tűztávolságában...
Tobruknál elfogott angol páncélos harckocsik.
Szebasztopol előtt. A sziklás barlangi üregre elegenső egy sátorlap s kész a lakás az éjjeli pihenőre.
A balaklavai sáncokból megindult a végső támadás Szebasztpol ellen.
Súlyos bombák robbannak Szabasztopol katonai célpontjain... Megpecsételt a város sorsa..
Gyönyörű légifelvétel Szebasztopol kikötőjéről. Az öbölben tarózkodó hajók, a városnegyedek s a környező hegyvoulatok felfedik a Krim utolsó szovijet támaszpontjának minden titkát.