A cseh erődrendszer elfoglalása (1945 tavasza)


Részlet Ralph Ingersoll: Szigorúan Titkos című könyvéből (375-376. oldal)

„... A háború befejezésének története nem valami épületes. Amikor a három amerikai hadsereg szétzúzta a német államot, az egyes fészek megadták magukat. Az elbai találkozás után a Tizenkettedik Hadseregcsoport befejezte a munkáját. De az utolsó napok történetét még érdemes elmondani. A történet a csehszlovákiai kis Maginot-vonal elfoglalásáról szól, melyet München előtt erősebbnek tartottak, mint francia testvérét.
Csehszlovákiát félelmetes hegyek határolják és ezért - mivel a háborúi befejezése már úgyis küszöbön állt — Bradley habozott, hogy érdemes-e csapatokat küldeni a Csehszlovákiát körülölelő magas hegyek ellen. Amikor Patton a Dunán át Ausztriába nyomult, elhaladt Csehszlovákia mellett és párhuzamosan vonult déli határaival. Patton már javában úton volt, amikor a szomszédos Első Hadsereg csapatait elküldték a csehszlovák határra, nem azért, hogy támadjanak, hanem, hogy fedezzék Patton szárnyát és hátát. Bent a csehszlovák erődben még igen komoly német katonai erők voltak - harminc vagy negyven hadosztály - és egy teljes létszámú páncélos hadosztály tartotta azokat a hegyeket, amelyek mellett Patton elvonult. Itt, ezen a helyen, ahol a németek a legveszedelmesebbek voltak, itt rohamozták meg a kis Maginot-vonalat.
Láttuk az előőrsök indulását az amerikai gyalogosok naponta érkező jelentéseiből és centiméterről centiméterre figyelemmel kísértük, hogy az első vonal mint kúszik fel a hegyekbe. Mivel nem kaptak parancsot a támadásra és a gyalogságunk túlságosan ritkán volt elszórva ahhoz, hogy elindítson egy- támadást, nem értettük ezt a hadmozdulatot, amíg ismerősök nem jöttek onnan és el nem mondták, hogy - megítélésük szerint - mi is történt. A szóban levő gyalogság túlságosan hosszú ideig tartózkodott olyan országban, ahol tilos volt a lakossággal barátkozni.
Csehszlovákia baráti országnak volt nyilvánítva és a hatvanöt dolláros bírság irt nem volt érvényben. Így hát egy széptavaszi este, a fiúk fogták magukat és átmentek a német vonalon, hogy keressenek maguknak valakit a csehszlovák falvakban. Az persze együtt járt egy kis ágyúzgatással, mivel az útelzárásoknál és a falusi megerősített pontoknál levő németeknek nem volt ínyükre az ilyen konkurrencia. Az ügy eleinte teljes egészében nem hivatalos jellegű volt, de miután a közlegényeknek tetszett Csehszlovákia, a fiatalabb tisztek is egyre nagyobb és nagyobb járőröket vezettek oda.
Ha a német páncélos hadosztály valamivel kevésbé merev vagy megértőbb a tavasz iránt, az amerikai vonal bizonyára a helyen maradt volna. De amikor a német páncélos hadosztály főhadiszállására megérkeztek az első jelentések, hogy az amerikai járőrök egyre beljebb és beljebb nyomulnak a megerősített vonalakba, a német páncélosok elveszítették a fejüket. A magasabb parancsnokságuknál jelentést tettek az amerikaiak merész akciójáról; úgy vélték, hogy egy nagy erejű támadás veszélye áll fenn. A páncélosok azt kérték, hogy vagy adjanak nekik komoly erősítéseket, vagy pedig engedélyezzék, hogy megfelelőbb állásokba vonuljanak vissza. A később kezünkre került dokumentumok- megerősítik ezt a feltevést.
Ekkoriban már a német főhadiszállásoknak semmi kedvük nem volt harcolni: a páncélos hadosztálynak azt mondták, hogy vonuljon vissza és az amerikai arcvonal járőrei maguk után húzták az ezredeiket, majd a hadosztályaikat - és mire rájöttünk, hogy voltaképpen mi is történik, az egész arcvonal átment a hegyeken és kiözönlött a síkságra, pontosan Prága innenső oldalán. Párizst a párizsiak szabadították fel; Észak-Nyugat-Csehszlovákia felszabadításának dicsősége a hegyi városok leányait illeti, akik sokkal csinosabbak. mint a határ nemet oldalán levő leányok és akiknek legálisan lehetett a kezüket szorongatni.
Legalábbis nekünk így mondták el a dolgot. …”